Hárman voltatok. Ezt onnan tudom,
hogy mindenkinél nyomoztam,
akinél egyszer megfordulhattál.
Éjfél sem múlt, s már hiába kerestelek.
A villanyt korán lekapcsolták, de én
még hordtam a jeget az ágyamba.
Óránként megébredtem a szomszéd álmára,
valaki horkantott egy-egy erősebbet.
Fájt a fejem a kínlódástól, hogy ne maradjak
ébren. Üzeneteket írtam. Aztán árnyként a sötétben
felsorakozott mind, kivel rendezetlen viszonyom volt.
Reggelre elsimítottam mindent magamban, csak te
maradtál megoldatlan.
Egy nő és két férfi jutott arra a lakásra.
Úgy fogalmazok, hogy ne kelljen magyarázkodnod mások
előtt. Kegyes vagyok, megbocsátó, pedig ott több is megesett,
mint amivel bírni tudok. Nem részletezem. Elszívtam
volna egy cigarettát, ezért a fodrásznőm hívtam,
aki egyebet is hozott.
Aztán fecsegtem és sajnáltattam magam.
Elmondhattam volna, micsoda rongy ember vagy,
de szégyelltem és féltettelek, hogy ő és mindenki más majd
rongy embernek hisz. Eközben széttörtek bennem a véredények,
a felszíni erek és a mélyvénák is begyulladtak, fekélyek nőttek
a belekben, a gombák
elszaporodtak, tűnyomok váltak feketére, ahogy
imádkoztam, csak most ne gyere, csak be ne lépj az udvarra…
Végül fogtam a banánt, üdítőt, kompótot, s visszamentem
a többiekhez, de nem sírtam.
