Elmozdulások sokasága, nincs kilépés




A hétfői Bretter-körön Gothár Tamás, a kör alelnöke hozta el verseit. Ilyés Zsolt a vitaindítóban nem könnyítette meg a közönség dolgát abban, hogy fogódzót találjanak a szövegekben, azt viszont jogosan jegyezte meg, hogy az ingatlanok (vagyis a kutyák) végső soron ingóságok. A szövegek olyanok, mintha valaki ollóval felvágta majd összeragasztotta volna őket.
 
 

 
Első sorban André Ferenc emelte ki, hogy látszik a munka az előadásmódon, bár Selyem Zsuzsa később hozzáteszi, azért még van hová fejlődni e téren, mert nagyon sokszor csak egy monoton felsorolásnak hat a szöveg. Polgár Kristóf hiányolja a központozást, ám Ilyés Zsolt és André Ferenc is azon a véleményen van, hogy ez inkább előnye a verseknek, hiszen így sokkal tágabb értelmezési struktúrákat engednek meg az olvasó számára.
Gotha Róbert Milán a bújócska, hunyó nélkül című vers kapcsán csatlakozik be a beszélgetésbe, melyről megjegyzi, hogy a költő szépen elbújik a szövegben, ugyanakkor néhány helyen talán jót tenne az összpontosítás. Van, ahol jó a ritmus, ezt véleménye szerint gyakrabban is lehetne alkalmazni a vers dinamikája végett. Sárkány Tímea szerint ennél a szövegnél a gyermeki perspektíva érvényesül. André Ferenc nem ért ezzel egyet, véleménye szerint valóban lecsupaszított a szöveg nyelvezete, de attól még nem válik gyermekivé. Selyem Zsuzsa a szövegben a megcsinált hiányra hívja fel a figyelmet, mellyel olyan hatást kelt az olvasóban, mintha hárítani akarná, hogy véletlenszerűen érjen a hiány. André Ferenc szerint ez egyfajta leltár azokról a dolgokról, amikről tudatosan nem beszélünk. És ha már szóba került a szöveg kapcsán a gyermeki perspektíva, a közönség is mintha átvette volna ezt, rövidebb vitába kezd arról, hogy lehet-e fa a tengerparton?
 
Bréda Ferenctől jórészt dicséretet kap a költő, véleménye szerint a szövegek technikailag nagyon komplexek, jó ízlésű hangulatot teremtenek. Magas textuális gasztronómiai szövegek. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a székely nyelvhasználat helyének pontos megtalálására. André Ferenc ehhez kapcsolódva elmondja, hogy számára ez nem székelyizmus, a költő olyan szavakat használ, melyek számára normatívak. Azokat a dolgokat hozza fel, amiket tapasztal. Selyem Zsuzsa szerint az olyan szavakat, mint például a „böködés”, tudatosan kell használni, hogy a kontextusból kiderüljön a jelentés. Ettől válik a nyelv élővé. A költői munka nagy része abban áll, hogy ott vegyük észre a költészetet, ahol másnak még nem sikerült. A Kemény István: Dél című versére való rájátszással kapcsolatban megjegyzi, hogy egyszerre van benne tisztelet az elődök iránt és egyfajta apagyilkosság. A szerző nem átveszi a tárgyat, csak a tünetét ismétli meg.
 
 

 
Borbély András egy átfogóbb képet próbált vizsgálni a versek között az időbeliségen keresztül. Első olvasás után egy utóidejűséget érzékelt a szövegekben, egyrészt, mivel a valamikor 2000 után című szövegben valami után határozza meg magát a beszélő. Sok esetben meghatározhatatlan a történeti helyzet, mely nem is hiányként, mint inkább csomópontként jelenik meg. Az utóidejűség valamiféle végállapotot jelent, ezekben a szövegekben viszont mégis tovább bomlik a valamiféle más dimenzióban.
 
Selyem Zsuzsa a szerda című verset hozza még példaként a Kemény átirat mellé, ahol szintén egy mai korszak labirintus érzése rajzolódik ki. Durvaságok, esetlegességek között kell közlekedni. Nincs rend. André Ferenc kifejti, hogy valóban rendetlenség van, de ezek mind egyfajta jelek, melyek nem csak random ott vannak a szövegben, hanem utakat kínálnak fel, melyek között ingázhatunk. Gábos Dezső szerint a szövegek egy olyan keretet képesek teremteni, melybe az olvasó könnyen belezuhan.
 
Utolsó szó jogán Gothár Tamás pontosít, hogy a bújócska, hunyó nélkül című vers valóban gyermekperspektívából íródott, a további kérdésekre személyesen szívesen válaszol.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter