Az Erdélyi Híradó szerzőinek estjéről




Augusztus 16-án, szerda délután az Erdélyi Híradó Kiadó négy szerzőjével, Ármos Lóránddal, Dimény H. Árpáddal, Láng Orsolyával és Noszlopi Botonddal beszélgetett Varga László Edgár a Bulgakov macskaházában. Minthogy legutóbb megjelent köteteiket (Ármos: A kilternani ősz, Dimény: Levelek a szomszéd szobába, Láng: Bordaköz, Noszlopi: Leállósáv) már mind bemutatták Kolozsváron, tágabban, kötetlenebbül, megtorpanásokról, továbblépésekről, tárgyakról, tekintetekről szól a beszélgetés.

 
 

 
Láng Orsolyáról az embernek talán az jut eszébe legelőször, mennyi mindenfélével foglalkozik; állítja azonban, ami tulajdonképpen érdekli, könnyen leszűkíthető alapfogalmakra: viszonyrendszerek, határhelyzetek. Persze, ha az ember megfigyel, minden kibomlik, játékba lépnek a képek, dialógusba a film és szöveg.

 
Ármos Lóránd főleg arról beszél, milyen volt abbahagyni, majd újra belelendülni az írásba. Pár éves szünet után most szabadversekkel próbálkozna, és addig akarja folytatni, amíg úgy érzi, jó, amit alkot, és, persze, amíg bírja.

 
 

 
Felmerül a kérdés, bekerülhet-e egy nagyon személyes, vagy mély traumát feldolgozó vers egy kötetbe, illetve mikor nem szabad benne legyen. Dimény H. Árpád, saját bevallása szerint, nem látja meg az őszinteség (lehetséges vagy elvárt) határait.

 
Noszlopi Botond most épp jogász foglalkozása mellett alkot, és arról beszél, milyen az, amikor az embert polgári foglalkozása tartja vissza az írástól. Ahogy a jogászkodás, a pókerezés is főleg komplementer tevékenység, sajnos nem inspirálja, pályája mostani pontját azonban az ébredéshez hasonlítja, igyekszik megfigyelni, alkotóként milyen én-állapotokban létezhet.

 
A moderátor humorosan felidézi, hogy egy nénikéje szerint a költészet célja, hogy „írjunk olyan verset, amit a templomban is fel lehet olvasni.” Hát, írjunk!

 
 
 

A képeket a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos fotósai készítették. További képek itt érhetők el.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter