A JAK-tábor II. napjáról




A JAK-tábor második napja sem telt izgalmak nélkül, reggel kezdetét vették a műhelyek. A Németh Gábor által vezetett prózaszemináriumon a táborozók szövegeit technikailag és tartalmilag is próbálták elemezni. Gyakran viszatérő motívum volt a többszólamú szöveg kapcsán a kiskacsa komplexus, valamint Karinthy Frigyes szavaival élve a „férfiportré szándékosan elnagyolt fülekkel”. Nádasdy Ádám kezdéskor pohárkocogtatva hívta a táborozókat, hogy szálljanak fel vele a líravonatra. A szemináriumon a kötött formák köré összpontosultak a témák. Mészöly Ágnes gyermekirodalom szemináriumán is folyt a munka, ahol a giccs került a centrumba és ez kapcsán végeztek kreatív írás gyakorlatokat az ott résztvevők. Az előző nap szóba került, hogy nagyon kevés kritika születik, ami talán azzal magyarázható, ami megfigyelhető volt a prózaszemináriumon, hogy a szimbolikus műveket nehezebben tudják értelmezni.

 
 

 
A szemináriumok befejezte után beszélgetésekre került sor. Először Nádasdy Ádámot kérdezte Turi Tímea, aki elmondása szerint olyan kérdést akart feltenni, amit még nem tettek fel, de rájött, hogy elég nehéz dolga lenne. Elkerülhetetlenül szóba kerül a Dante Isteni színjátékának fordítása, valamint a költői munkássága. Nádasdy elmondja, hogy a fiatal szerzőkhöz képest mérten látja önmagán, hogy öreg és konzervatív, hiszen rá nem hatott a modernizmus. Petri Györgyöt emlegeti, mint az a szerző, aki megihleti őt, mivel meglátása szerint három klasszikus témát dolgoz fel mindig: Isten, csalás és haza, de ez kapcsán szóba kerül még Karinthy és Pilinszky neve is. Úgy érzi, hogy van békés generációváltás, erre példaként az előző nap bemutatott Helikon folyóiratot is megemlíti. Szóba került még a nemsokára kétszáz éves Bánk bán is, amelyet szintén szeretne lefordítani „magyar” nyelvre a szerző.

 
 

 
Ezt követően az ifjúsági irodalom és popkultúra kapott teret, ahol Dávid Ádám, Sepsi László, Kalapos Éva és Lakatos István szerzők beszélgettek Szekeres Nikoletta vezetésével. Rövid meghatározással indítottak a szubkultúrát illetően, ahol kiemelődött az is, hogy a popkultúrát nem alárendelt pozícióban kell kezelnünk. A táborozók betekintést nyerhettek abba, hogy az ifjúsági irodalom milyen témákat próbál feldolgozni, kezdve az internetes zaklatástól egészen a videójátékos agrár fantasy-ig.

 
 

 
A vacsora után tovább folytatódtak az előadások, előbb Gaborják Ádám és Nemes Z. Márió beszélgetett és Peer Krisztiánnal, melynek során régi tábori anekdotákkal színezték a hangulatot. Több szó is esik Peer Krisztián első kötetéről, a Belső Robinsonról. Ennek kapcsán kirajzolódott egyfajta generációs térkép, ki az, aki szakított a hagyománnyal és mely szerző nem. Nemes Z. Márió kiemelte, hogy számára azért is fontos Peer, mert a szövegeiben egyfajta demaszkulinizáció megy végbe, az őszinteség lefoszlatja magáról a szenvedés pátoszát, a férfiakról alkotott tévképeket.

 
 

 
A nap záró beszélgetésének a Város peremén címet viselő projekt volt a témája, ahol Oláh Gergely Máté, Németh Gábor, Zeke Gyula és, bár ő csak videófelvételről volt jelen, Jánosi Lajos beszélgetett Czinki Ferenccel. A projekt egy olyan várostérképet próbál felrajzolni, ahol a peremrészek, a múltból ott ragadt régi kávézók és bomladozó gyárak arcát elevenítik fel. Az így készült fotók akár egy városemlékezeti múzeumként is képesek lennének működni. A négy férfi hosszú sétái során Oláh Gergely Máté készít fotókat, melyekről később szövegek születtek. Ezt a műfajt Zeke Gyula képprózaként határozná meg, mivel elmondása szerint nem minden szöveg jelenít meg egy konkrét történetet, vannak prózaversek, ekphrasisok. Elmondásuk szerint a projekt nagyjából lezártnak tekinthető, a fotózás és az írás szakasz befejeződött, a közös séták azért még megmaradtak. Zárásként még levetítésre kerültek a projekt során készített fotók, a beszélgetés közben pedig néhány szöveggel is megismerkedhettek a jelenlevők.

 

 
 

A képeket Bach Máté készítette. További fotók itt tekinthetők meg.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter