2. Látó-tábor: száraz, fehér és a miénk




A szilágybagosi Látó-tábor igazi erdélyi kuriózum – így is kezdhetném, amennyiben reklámszöveget áhítanék fabrikálni a szilágybagosi írótáborhoz. Reklámszöveget épp nem akarok, de a lehetőségekhez képest azért elmondanám, szemnek s fülnek mi minden szép és jó történik ott.

 

 

 
Kezdem ott, hogy ez a második kiadása a tábornak. Tavaly fele ennyi résztvevővel. Idén voltunk vagy negyvenen. De hát ez így pont kellemes, nagycsaládias milliőt teremt, lehetőséget a mikro- és makroközösségek felfedezéséhez, amelyek kialakulnak egy négy napra összeterelt közösségben. Az első napot a helyi borospince – mely a továbbiakban a pinceszemináriumok helyszíne – kínálatának adekvát felfedezésének szenteljük. És a megnyitónak, amelyen a bagosi polgármesterasszony elképesztő jófejségével találkozunk és kedves és bíztató szavaival. A megnyitó után, amire persze senki sem készül szép ruhával, Selyem Zsuzsa és Láng Zsolt kortárs Mátyás-sztorikat olvasnak fel. Siker. Estére – a jóllakott táborozók – visszamegyünk az Oázis kempingbe és folytatjuk a szentelést. Jó nekünk, mi nem prédikálunk vizet, nekünk minden szavunk arany, minden szavunk csupa-csupa irodalom. És hát az irodalomról lehet is beszélni. Meg vitázni, meg eszmecserélni. És látá az Úr, hogy ez jó.

 

 

 

Másnap már sok a program, a kávé, kifli és a joghurt ellátnak annyi energiával, ami a délelőtti pinceszemináriumokra elegendő. Van is szükség. Felütésként Vida Gábor felolvas egy, a KMTG-helyzetről szóló írását, benne sok fontos, bírkóznivaló gondolattal. Kellene beszélni, kellene elemezni, kellene gondolkodni. És lehetne is, közösen, de az elhangzottak után valahogy a szó fennakad, nehéz második reggeli ez. Utána Bíró-Balogh Tamás nagyszerű előadását nézzük/hallgatjuk Radnótiról és speciel a Ranóti-dedikációkat elemző kutatását, amelyből izgi, szaftos részletek derülnek ki a hóhányó Radnóti magánéletéből. Is. Majd jön Ezeregy mondat könyvbemutató Balázs Imre Józseffel és Codău Annamarival. Annamari e rendhagyó egyperces kritikakötetet igyekszik kérdései segítségével és azokra adott válaszokkal bemutatni nekünk. Érdekes sűrítő jellegű és asszociációs játék ez, a forma adott, igazából akárki eljátszhat ezen irányelvek alapján saját gondolataival egy-egy elolvasott könyv után.

 

 

 

A délelőtti blokk utolsó előadója Brassai Eszter dramaturg, aki egy kifejezetten hiánypótló, marosvásárhelyi kezdeményezéséről mesél, ami a könyvekről történő dobozokon kívüli beszélgetést, valamint gyerek- és felnőtt résztvevőket illet. Azt mondja, a nehézségek akkor kezdődnek, amikor a felnőttek nem képesek lazítani és túllépni önmaguk felnőttségén. Eddig tart a kávé-kifli-joghurt Duracell nyuszija, és el is megyünk ebédelni, mert a délután sokkal hárdkórabb eseményeket tartogat. Az Élő Várad Mozgalom két eminens tagja Nagyváradról, vagyis Kemenes Heni és Ozsváth Zsuzsi (jómagam) bemutatja az Élő Várad Antológiát és a jelenlévők is megbizonyosodhatnak arról, hogy Várad márpedig él és virul és halála után is élni fog, mert Élő Várad. Siker siker hátán.

 

 

 

Utána Kiss László avat be minket Bíró-Balogh Tamás társaságában a metál, a rock és az irodalom közti cimboraságba hallatlan humorral. Az Ektomorf zenekarról már írt egy könyvet, és megtudjuk, hogy jelenleg épp készülőben is van egy, mégpedig Bérczesi Robiról, a hiperkarma frontemberéről. Hát, várjuk, yeah! De hogy a popszakma milyen bozótost nyit meg előttünk, mi sem illusztrálja jobban, mint Horváth Benji, azazhogy az ő, A Dicsőséges Európa című kötetbemutatója. Szex, drogok, meg volt még egy, az mi volt? Ja, a rock and roll seper végig a sivatagos éveken, hogy aztán valamelyest szelídebb formában térjen vissza a kontinensre, akivel most Benji nem ironizál, pedig sokszor szegezték már neki a kérdést. Ez egy kicsikét dárk vonal, de szeretjük.

 

 

 

A dárk szájd naposabb, de mégsem guzmimentes övezetében találjuk André Feri szótagadóját. (Láttatok már ilyet, egyik kötetbemutató üti el a másikat, hihetetlen…) Szóval a popszakma újfent megvillantja foga fehérjét, mert van itt fidget spinner, meg android szöveggenerátor és nagyon neo-dadaizmus, hogy lassan elvesződünk a mátrixban. És az éjszakák nyúlós, ragacsos, neonfényes álmaiban. Felmerül a kérdés, hogy végül is mi bajuk a mai fiataloknak? Aztán erre valahogy nem kerül használható válasz. De a kérdést talán kezdhetnénk a szülőkkel: mi bajuk a mai szülőknek? Na mindegy.

 

 

 

A szombat nem a strandon kezdődik, pedig azt ígérte édasanyám (na jó, nem ő, hanem a tábori program), helyette megint pincézünk, kezdésnek egy késő-kása íróval, Szabó R. Ádámmal, beszélgetőtársa Vida Gábor. Rozsé kalandjairól bezsélgetnek, ami egy kissé krimiszerű kötet, inkább novelláskötet, mint regény, hosszú-hosszú körmondatok vannak a szövegekben, ezt azért tudom, mert Ádám felolvas belőle. Az biztos, hogy ezek a történetek nem akármilyen olvasói közösségnek szólnak. No. Ezután jönnek a Fiatal Írók a Szövetségből, pontosabban Gondos Mária Magdolna alias Tücsök, Új Krisztina, György Alida, Pál Sándor Attila és Korpa Tamás. Tök más szövegeket olvasnak (hála a Jóistennek) és alapvetően tök jó szövegeket. Van vers is meg próza is. Ez tök jó. Na, befejeztem. Szóval alapvetően tetszik ez a délelőtti FISZ-kör.

 

 

 

Végre szabadidőket is kapunk. A felolvasás utánit ebédig, majd az ebéd utántól a délutáni felolvasásig. Ezekben a lopott időkben lehet lopva titkos naplókat írni. Mit ad Isten, ezeket is a két eminens váradi leányzó írja, vagyis Heni meg én, amely infót persze tutttiii, hogy nem árultunk ám el egymásnak, nem, főleg, hogy egy házban lakunk, az emeleten. Alattunk meg AndréFeri s Alida meg Mini, a kutya. A délutáni felolvasás Szilágyborzáson történik a kultúrotthonban, ahova megérkezik a nagy KAF és Markó Béla, így este fél hétkor el is kezdődik a sztárparádé. Markóval kezdődődik, vele Szabó Róbert Csaba beszélget, bemutatják a Bocsáss meg, Ginsberg című kötetét. A szóló után jön a full banda koncertje, najó, igazából csak felolvasunk mi, a következők, ülési sorrendben: André Feri, Kemenes Heni, Ozsváth Zsuzsi, Kovács András Ferenc, Markó Béla és Korpa Tomi. Természetesen bődületes sikert aratunk. Mert megérdemeljük. Viccet félretéve, jó társaság olvas jó szövegeket, mindenki viszi bele a saját szívét, a saját lelkét. Is. Ez volna hát a második Látó-tábor záróeseménye. A hivatalos rész.

 

 

 

A nemhivatalos részre pedig valószínűéeg úgyis mindenki másképpen emlékszik, így arról kár is volna most fecsérelnem a szót. Van már úgyis elég karakter. Meg hát ez a tábor is tele volt vagány karakterekkel. Úgyis ők a lényeg. Találkozunk jövőre?

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter