30 to infinity




Magdalena Abakanowicz: Skizoid fejek

 

avagy megint írtam egy apokaliptikus alanyi verset,

pedig a Helikon folyóirat 30. évfordulóját akartam volna

megünnepelni, most mit csináljak?

 

 

ne akarjon botrányos lenni de nem baj ha az

elkel egy kis botrány amilyen érzékenyek vagyunk

azt olvasom ma minden nap apokalipszis vagy csak

ezt vontam le magamnak ma is kiderülök valahova

a félelemmel kezdődik az apokalipszis de nem

a szabadulással a szent hagyománnyal vagy mindhárommal

31 és fél éve születtem 30 éve szabad kelet-európai

országban élek így nézünk ki milyen érzés 30 éve szabad

kisebbségben élni kérdi a riporter én megengedhetem

magamnak hogy ne egyek húst vagy tejterméket

és megigyam a zöldséglevet minden reggel megengedhetem

magamnak hogy örökké akarjak élni csak tudnám

melyik nadrágot vegyem ma fel csak tudnám

melyik munka a fontosabb melyik határidő

mi derül ki ma és hova és mivel tartozom a hagyománynak

megmutattam a meztelen felsőtestem az instán

semmi botrány csak égnek az erdők kezdem elfogadni

a testem mire egész ember leszek eljön az apokalipszis

ciszták vannak a vesémen és háború a fejemben

de minden nap meditálok és hiszek a szeretetben

a türelemben a szisztoléban & diasztoléban

és a kettő közötti csöndben a diverzitásban a transz

ilvanizmusban de kit érdekel az irodalom kérdi a riporter

és kitárja karjait innen nézve teljesen krisztusinak hat

mintha valami botrányos lehetne még ugyan már

karoljuk fel fiatal tehetségeinket a jövő úgyis sötét mint

a denevérember barlangja én dacból hiszek a gyógyulásban

találkozunk a barlangban kit érdekel a szerelmi bánatod

amikor axxonoil & fast food & instant & a halál angyala

de mit tehet egy zaklatott ördögszekér kelet-európa fia

 

*

 

dacból nem engedem hogy lehúzzanak a zsarnokok van nekem

pallérozott neurózisom veretem a punkot jerikó falainál szeretem

az elnyomottakat és a kurvákat mert nem vesz rajtuk erőt a halál

 

*

 

tudod meséltem wurmbrand a magánzárkában négyet

tudott lépni de ő csak hármat lépett mert szabad volt

a denevérember ma is szembenéz démonaival platón

barlangjában kialszanak a gyertyák mi teremtjük meg

a saját valóságunkat mondta valaki egy ted-talkban

dacból hiszek neki el fog múlni az axxon és az instant

ahogy elmúlt róma a halhatatlanság olcsó vigasz

horatius tudta azért mondta hogy halhatatlan művei

által és akkor mi van? ő sem rekeszt klímaváltozást

mit tehet egy irodalmi lap kelet-európa fia luther

márton azt mondta ültet egy almafát ha holnap eljön

az apokalipszis martin luther kingnek van egy álma

messzire gurultunk istenem a fáktól nagyon

30 év elég hogy a felvilágosodás átessen a lovon

vérben forgó szemekkel mentegetjük a világot a túloldalon

elkel egy botrány amilyen érzékenyek vagyunk

az dobja rá az első követ aki nem fél aki tud aludni

aki tudja hogy melyik a fake news és melyik az igazi

aki még tudja hogy melyik a jó és rossz tudásának fája

ebben a kertben ami zsugorodik évről évre

valaki csak túl fogja élni mondja a riporter de kifütyülik

ha kipusztulunk pusztuljunk ki mind a riporter meg

ne mondjon semmit csak tegye fel kérdéseit

kisebbségben élő kelet-európai fehér férfi vagyok

31 és fél és nem tudok eligazodni az örökségemen

vissza kell mennem folyton a barlangba és mire

kiismerném a démonaimat szétesik a világ megengedhetem

magamnak hogy rettegésben éljek de azt is minek

és most mit fogtok csinálni kérdi a riporter mögött az égő

csipkebokor hogy most akkor mit fogtok csinálni?