A 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár második napjáról




Javában dübörög a 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár , a Nemzeti Színház előterében a kiadók, boltok, antikváriumok standjai és polcai előtt araszolva hömpölyögnek a vásárlók. Idén többek közt olyan arcokba lehet belebotlani, mint Nyári Krisztián, Grecsó Krisztián, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Varró Dániel. Száznál több programpont van: dedikálások, kerekasztal-beszélgetések, bemutatók, gyerekprogramok stb.

 

Így szerkesztünk mi

A színházban kialakított Irodalmi Kávéházban naponta zajlanak beszélgetések. Pénteken délután 3 órától a vásárlók morajló zsivajában Fekete Vince és Mészáros Károly, a Kalligram Kiadó vezetője beszélgetett, azaz leginkább Mészáros, aki hosszan ecsetelte, milyen kvalitásokkal és hozzáállással kell(ene) végeznie munkáját egy szerkesztőnek. Alapvető credója a folyóirat-szerkesztéssel kapcsolatban: jó érzék kell ahhoz, hogy az illető rátapintson az „új minőségre”. Természetes, hogy az irodalom hagyományokból táplálkozik, de szerinte mégis izgalmas és releváns, amikor valaki – az ún. „ismeretlen szerző” – eltér ettől, „új érzékenységgel lép be irodalomba”.

 

„A festészetben, ha valaki ma elkezd 19. századi tájképeket festeni, azonnal lelepleződik, nem lesz belőle festő, értéktelen utánzást végez. Az irodalom terén sem teljesítmény, ha az író valakinek a stílusában ír. Az írónak, költőnek egy más, újszerű alkotói viszonyban kell lennie a nyelvvel, amelytől akár új szemmel, elgondolással lehet szemlélni az irodalmat. A szerkesztőnek tehát a jelenből a jövő felé mutató irodalmat kell látnia. Ez persze nagyon nehéz, lehet óriásit tévedni, viszont néha ellenszélben, mások véleménye ellenére is ki kell tartani, hiszen évtizedek telhetnek el addig, amíg valaki az elfogadottságtól eljut az ismeretségig” – véli Mészáros Sándor.
 
 

Fekete Vince (balra) és Mészáros Sándor (jobbra)


 
Majd arról beszélt, hogy a könyvek esetében kell tudni nemet mondani, akár friss, akár házon belül már kiadott szerzőről van szó. Ezt nagyon megnehezíti az alkotók „hübrisze”, „nárcizmusa”, „sértődékenysége”, „irigysége” és „önkritikájának a hiánya”, aminek Mészáros szerint már évszázados hagyománya van a magyar irodalomban, hozott is számos példát erre. A jó szerző-szerkesztő viszonyra persze nincs recept, ez minden esetben egyedi, organikus folyamat, de egy visszautasított szöveg „folyóiratnál általában három hónap, könyvnél két év sértődöttséget jelent”.
 
Azt is kiemelte, hogy a szerkesztői munka nem egy magányos tevékenység kéne legyen, a véleményeket több helyről kell begyűjteni, sok szempontot figyelembe kell venni, és folyamatosan felül kell vizsgálni, úgy saját, mint a mástól érkezett véleményét. A hiba így is becsúszhat bármikor. Példaként hozta fel a múltból Esterházy Termelési regényét és Borbély Szilárd Hosszú nap el kötetét, amelyek kiadása nehezen valósult meg rossz szerkesztői döntések miatt.
 
 
irodalmi-kavehaz_fekete_meszaros_konyvvasar-2016_foto-rab-zoltan-02
 
Profiljától idegen műfajokat pedig kár bevállalnia egy kiadónak, mert lehet, hogy nem tudja jól megítélni azt, de annak a lehetősége is megvan, hogy nem tudja sikerre vinni, hiába gondolja nagyon jónak. „Fölösleges lenne szakácskönyvet kiadnunk, mert nem lennénk képesek versenyezni azokkal a kiadókkal, akik nagy számban dobnak piacra hasonló, színes-szagos könyveket. Persze ki lehet adni, de szinte garantált a bukás.” – mondta Mészáros. Egy másik példája szerint: egy populáris műfajokra szakosodott kiadó hiába jelentet meg egy nagyon jó, de rafináltabb prózát, mert egyszerűen elvesztődik, eltűnik a felhozatalban. És ez sem a szerzőnek, sem a kiadónak nem jó. Ilyenkor „el kell küldeni mindenkit a megfelelő ajtó elé kopogtatni” – zárta gondolatainak sorát Mészáros, akit Fekete Vince figyelmeztetett, hogy sajnos le kell zárniuk a beszélgetést, mert rohanni kell a következő rendezvényre.
 
 
(A teljes beszélgetést, relatív jó minőségben ezen a linken lehet meghallgatni.)
 
 

Pénteken fél 6-tól a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében A mai magyar költészet közéletisége címmel zajlott költők estje. A beszélgetés premisszája alapján moderált vitára lehetett számítani a költészet és a politika viszonyáról, azonban kellemesen csalódtunk. Az eseményen résztvevő nyolc költő fejenként 10 percet kapott arra, hogy kifejtse véleményét a közéleti verseléssel kapcsolatosan, illetve felolvassa pár költeményét, amely érinti a politikát, a közéletet vagy netán a történelmi múltat/emlékezést. A jelenlévő szerzők – ha a témában alkotnak – az ironikus, gúnyos, szatirikus, parodisztikus hangvételt ütik meg leggyakrabban, úgyhogy az est színvonalas, szórakoztató stand up (tragi)comedybe torkollott, persze a szó legjobb értelmében.
 
 

koltok-estje_konyvvasar-2016_foto-rab-zoltan-03

(b-j): Bognár Péter, Parti Nagy Lajos, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Markó Béla, Mészáros Sándor, László Noémi, Kovács András Ferenc


 
Demény Péter számára nem külön kategória a politikai költészet, nem ír konkrét pártokról, politikai aktusokról, de még ha rá is lehet mondani valamelyik versére, hogy közéleti, akkor az is inkább valami érzésből – fájdalomból, tépettségből – „lövellt ki” – fogalmazott Gottfried Benn nyomán, majd felolvasott egy részletet Haza-szvit c. verséből.

 

„Azok a költők írnak közéleti verset, akik felnőnek vagy feleszmélnek, persze nem mindenkivel történik ez meg, nem minden költő él szociális lényként. Amikor egy költő belép, netán berántják a szociális körbe, akkor kezdenek el patakzani bizonyos versek, amelyekre ráfogható, hogy közéletiek” – reflektált a témára László Noémi, majd A hangos há című verséből olvasott.

 

„Közéleti verset az ír, akinél elfogy a levegő, aki ezt csak így tudja elmondani, vagy aki nem ír publicisztikát” – mondta Kovács András Ferenc. Majd hozzátette: „Lehetséges, hogy ilyen vonzatú verseket mindig is írtam. Ha dühös vagyok vagy tiltakozom valami ellen, akkor az természetesen beleszáll a versbe.” Ezután Fattyúdalok című kötetéből olvasott fel pár verset: Hazai nyalánkságok, Propaganda-költészet, Déjà vu, Ballade de la grosse Raison.
 
 
koltok-estje_konyvvasar-2016_foto-rab-zoltan-01
 

„Ahogy László Noémi is mondta, el kell jutni a társadalmi tudatosság egy fokára, hogy az ember közéleti verset írjon. Ilyen szempontból én visszafele tartok ebből a tudatosságból, mert senki nem állíthatja, hogy nem volt módom politikailag megnyilvánulni. Nyilatkozatok garmadáját szövegeztem, amelyek jóval nagyobb közönséghez jutottak el, mint amekkora közönséghez el tud jutni a vers. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egyfajta értelmiségi alapállást tükröz az, ha irodalmárok hozzászólnak a közélethez. Ennek persze nincs hierarchiája, ettől senki sem felsőbb- vagy alsóbbrendű alkotó. De azt mindenképp gondolom, hogy vannak bizonyos kényszerek, amelyeknek engedni kell, mint a beleszólás, véleményformálás, akár vers formájában is” – szólt hozzá Markó Béla, majd felolvasta három különböző versét – „mert közélet is többféle van” – , amelyek közül a Történet zöld puloverre, a Fekete március eseményeire reflektáló költeménye volt a leghatásosabb.

 

Fekete Vincének a rendszerváltás előtti idők jutottak eszébe a politikai költészetről, az Ifjúmunkás és az Igaz Szó első hasábjain megjelent, „szolgálatos szerzők” által írt propaganda-versek. Vargaváros című készülő kötetéből olvasott fel, többek közt Rossz lemez című versét, amely egy kommunizmusbeli semmitmondó ünnepi beszéd prototípusának fergeteges paródiája.

 

Miután Lövétei Lázár László könnyesre kacagta magát Fekete Vince versén, ő is felolvasott, majd Parti Nagy Lajos következett, aki szerint a kánonban leginkább olyan versek maradnak meg, amelyek ha nem is élesen, de kapcsolódnak a közélethez, bármit is jelentsen az. Ahogy nincs kimondottan sem közéleti dráma, sem közéleti regény, nem is kell közéleti költészetről beszélni. Aki meg szeretné, az művelje, tehát legyen, de „ne legyen muszáj”. Mondandója után ő is felolvasott: Petőfi Barguzinban című (szerepjáték)verse még a Petőfi „újraeltemetése” körüli huzavona kapcsán íródott.
 
 

koltok-estje_konyvvasar-2016_foto-rab-zoltan-04
 
A felolvasást záró Bognár Péter  szerint „mindenről lehet, így mindenről kell is írni, a kérdés az, hogy hogyan lehet megragadni és feldolgozni különböző, akár aktuális témákat is úgy, hogy jó legyen és általános, de releváns mondanivalót tartalmazzon”.  A Bulvár című kötetéből felolvasott rövid társadalmi szatírák pedig tökéletesen zárták le az estet.
 
Pörgősen és feszesen telt a Mészáros Sándor által moderált másfél óra, ami az idei könyvvásár egyik legjobbja volt.
 
 
 

A képeket Rab Zoltán készítette.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter