„A gyengédség egy szentség” – Szabó T. Anna könyvbemutatójáról




Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című kötete saját elmondása szerint nem a megbékélés könyve. Szerinte világunkra a kibeszéletlenség jellemző, ennek értelmében úgy érzi, most muszáj beszélni arról, amiről eddig nem lehetett. A Transindex könyvestéken, július 16-án Szabó T. Anna beszélgetőtársai, Albert Antal Orsolya és Visky András prózáról és líráról, őrületről és szabadulógyakorlatokról kérdezték a szerzőt.

 

Szabó T. Annát elsősorban költőként ismerik, bár az utóbbi időben több novelláskötete is megjelent. Visky András arról érdeklődött, hogyan jutott el a prózáig? Szabó T. Anna megosztotta a jelenlévőkkel, hogy 16 évesen írta első novelláját, egy álomleírást. Számára a próza a zavaros megtisztításaként funkcionált akkor, és jelenleg ezt látja mondandója számára a legmegfelelőbb műfajnak. A próza nyelvén igyekszik kibeszélni mindazt, amiről úgy véli, igazán kevés szó esik. A szerző számára a nyelv a szenvedélyből, haragból és siratásból ered. Ezeknek a tagolatlanságát jelölte meg kiindulópontként, majd hozzátette, „az, hogy tagoljuk, az csak védekezés az őrület ellen”. A nyelv az empátia, a megoszthatóság eszköze is számára, a probléma ott kezdődik, ha félünk, vagy éppen nem tartjuk relevánsnak azt, hogy egymással beszélgessünk.

 

 

 

Albert Antal Orsolya arra volt kíváncsi, Szabó T. Anna legújabb kötete mennyiben egy saját lelkiállapot reprezentálása, és mennyiben a külvilágé? A szerző hangsúlyozta, hogy alapvetően keveset beszélünk fontos társadalmi kérdésekről, például a családon belüli szerepek működéséről. Szerinte ritka a boldog beteljesüléssel záródó női történet, írott nyoma ritkán marad a nőknek. Ők azok, akiknek egy agresszív kultúrában viktoriánus őrangyal módjára mindig mosolyogniuk kellett, fájdalmaiknak nem adhattak hangot. A szerző számára örökös küzdelem az is, hogy ezekről társadalmunkban párbeszédek alakuljanak ki, prózáival ezen igyekszik változtatni. Azt a szerepet, amit a szenvedéskultusz a nőkre osztott, azt, hogy a nőknek el kell kendőzniük érzelmeiket, át kell lépni, a sérelmeket ki kell mondani. A szerző hasonlóan vélekedik a nemiség kérdésköréről is. Ártalmas tabunak találja ugyanis a témát, szerinte a szexualitásról beszélni kell, és ez nem csak az aktus mibenlétét hordozza magában, hanem azt is, hogy számunkra mit jelent a nemiség.

 

A boldogság számára összefügg a bizalommal, azzal, ahogyan képessé válhat az ember gyöngéden és megértéssel, figyelemmel fordulni a körülötte lévőkhöz. Szabó T. Anna kötetének terapeutikus jellegét mindkét moderátor kiemelte, Visky András szerint pszichológusok eszközeként is működhetne. Szabó T. Anna szerint a gyengédség egy szentség; az a kulcs, amivel az őrületet és haragot ki lehet kergetni az egyénből, valamelyest akár szabadulógyakorlat is.