A hősökről




A hős fogalmáról szuperlatívuszokban szoktunk gondolkodni. Cselekedetei nagyobbak, nemesebbek. De megold-e földi problémákat? Fizet-e gázszámlát, elmélázik-e, kezel-e konfliktushelyzetet (kard és varázserő nélkül), ápol-e kapcsolatokat?

 

Az ókori héroszok félistenek, akik közelebb állnak a halandókhoz, mint az istenek, ezért társadalmi szerepük gyakran a keresztény szentkultuszokéhoz is hasonló. A hős halála nemes halál, amelyet halhatatlanság követ. Később a hős a háborús propagandagépezet narratívájává válik – a háborúban elesett hősök az örök dicsőség ígéretét kapják. A hős meghatározása tehát sok szempontból összefonódik a közjó fogalmával.

 

Van azonban a hős fogalmának egy egészen közönséges értelmezése is: a történet főszereplője. Az egyéni narrációban a fókusz is egyéni – az a fontos, ami nekünk az. Az ember ezért mindig saját történetének hőse. Bizonyos szempontból nincsen abban semmi rendkívüli, hogy valakinek az életében megnyilvánul a botlás vagy a transzcendencia. A „hétköznapi hősök” klisé mögött fellelhető egyszerű minta valójában az emberi törekvésről és annak lehetőségeiről szól.

 

A marosvásárhelyi K’Arte galéria Human Collection című kiállításának figurái a való életben legtöbbször láthatatlan szereplők, akikre ezeken az alkotásokon különböző okok miatt csodálkozhat rá az ember. Egyesek közülük társadalmi jelenségeket mutatnak fel, mint például az utcai üzletelő (László István: Bișnițar) nagyravágyó, de létbizonytalan figurája, aki a kapitalizmus kis léptékre való alkalmazása és görbe tükre, vagy a lépcsőházakban tovalebbenő otthonkás nénik, akik előtt furcsa, őszinte oltáron róhatjuk le kegyeletünket Ferencz S. Apor installációjában (Kedves szentjeim). Mindkét munkában a megjelenő karakter sajátos kort és lokalitást képvisel, és társadalmi emlékezetünk valódi része, amelyben különböző minőségek elegyednek. A figurák élettel teli emelkedései és kicsinyes ereszkedései egyaránt nélkülözhetetlenek azok megítéléséhez (bár a két alkotás különböző irányokba mozdul el: a „szentek” nosztalgikus dicsfényük ellenére is abszurdak és közönségesek, az üzletelő figura pedig ellenhősi póza és arckifejezése ellenére is emberi és szerethető, a maga trivialitásában, és kissé komikus büszkeségével).

 

Cătălina Nistor más képformák közé ékelődő egyszerű tusrajzaiban feltárul a mindennapoknak az a különös együttese, amely az ábrándos pillanatokat és az egzisztencia fizikai korlátaival való szembesülést egyszerre tartalmazza: ebben a kettős minőségben ízlelgethetjük egyszerre például a nyerssé tompult komikus henteseket és a táplálék-állatok szürreálisra fogott élet-táncát is.

 

Lakatos Gabriella sziluettjében (A fiú, aki sokat ígér) felismerjük saját lényünk potenciálját – mintha már mi is álltunk volna hasonló testtartással. Viszont az alkotás a távolságot is megtartja (a néző nem talál konkrét „kapaszkodót” a formában, csak a kiemelt tartalom geometrikus, ikonszerű jelzéseit), a látvány a Másikkal való találkozás lüktetését közvetíti és a potenciál potenciál marad.

 

A sarkokban felbukkanó csendes szereplők és terek (A Velencei Biennálé őrzői) azokat a felfüggesztett állapotokat jelölik, amelyekben az élet a művészet javára visszavonul. Kispál Ágnes-Evelin sorozata a kultúra konkrét terére hívja fel a figyelmet, annak működtetőire: az őrzők erénye a csendes kitartás vagy jelentéktelenség felvállalása, amely a művészeti szektorban a heroikus egókon és igazságtól elrugaszkodott eszményeken túl megnyilvánul.

 

Hogyha mindezek még nem késztettek hősfogalmaink újragondolására, akkor tekintsünk az elszánt Iacobra: Fekete Zsolt fotója – minden konvenció ellenére – az egyik legheroikusabb látvány. A Iacobot körülvelő világban éppolyan kevés a realitás, mint a szuperlatívuszokkal telített történetekben. Milyen tehát a hős napjainkban? Társadalmi jelenség vagy szürreális fogalom? Úgy is megjelenhet, mint László István munkája (MI$$ING), de jelenléte a tudatunkban állandó – csak formáit kell megkeresnünk.

 

 

Ferencz S. Apor – Kedves szentjeim. Installáció

 

 

Fekete Zsolt – Iacob

 

 

Cătălina Nistor – Cím nélkül

 

 

Cătălina Nistor – Cím nélkül

 

 

Cătălina Nistor – Cím nélkül

 

 

Cătălina Nistor – Cím nélkül

 

 

Kispál Ágnes-Evelin – A Velencei Biennálé őrzői, őrzői, 2015, 2017. Fotósorozat (Őrzők bejáratoknál)

 

 

László István: Bișnițar

 

 

Kispál Ágnes-Evelin – A Velencei Biennálé őrzői, őrzői, 2015, 2017. Fotósorozat (Őrzők asztalaiknál)