A jövő előkészítése




Gagyi Botond: Mystic River

 

Hová megyünk, amikor kimegyünk?

 

Az emberek könnyen felejtenek. Az emberek büszkék kiváló memóriájukra.

 

Az emlékezet csodás, de szeszélyes. Többféle módon lehet emlékeket rögzíteni, például félelemmel. Hogy pontosan hogy is volt, arra másként emlékszünk, a félelem viszont közös. Egyesek szerint ez jó. Mások szerint ez nem jó.

 

Ivan Petrovics Pavlov hasonló módszerekkel élve fedezte fel a feltételes reflexet és a klasszikus kondicionálást, igaz, ő főként jutalmazott, segítve ezzel a rögzülést.

 

Jutalmazva leszünk mi is: kimehetünk majd csak úgy, különösebb ok és igazolás nélkül a házból. Gyülekezni tilos, hordába verődni tilos. Maszkot viselni kötelező. És lehet, hogy nem árt, hogyha egy centiméterest is beszerzünk, hogy mindig pontosan kimérhessük a törvényes távolságot.

 

Aki belejött a remetelétbe, nem kívánkozik sehová, mert ahogy a nóta is mondja, a börtön kint ugyanolyan, mint a börtön bent. Ez a felismerés azonban kevés a boldogsághoz.

 

Hogyan viselkedjünk, ha már kint vagyunk, és összetalálkozunk esetleg?

 

Féljünk a többiektől, vagy ne féljünk, elvégre mindenki potenciális hordozója és terjesztője a bajnak, ebben tehát egyformák vagyunk. Merjünk-e ölelkezni? Hát kezet fogni, egymással hálni, csókolózni, szerelembe esni? Ihatunk-e ketten ugyanabból a pohárból, vagy ez eddig is rossz szokás volt, és most leszámolunk végre a rossz szokásokkal?

 

Kinek higgyünk, avagy kinél az igazság?

 

Azt mondják némelyek, hogy a világ megújul, nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Hogy mit és hol hagytunk, arról megoszlanak a vélemények, de abban egyetértenek, hogy a legszebb ideje volt.

 

Mások azt állítják, hogy pont onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, az ember ugyanis nem változik, könnyen felejt. A világ eddig sem szép volt vagy jó, rút vagy gonosz. Az ember átörökíti a félelmeit és a gyengeségeit, de hajlamosak vagyunk a génekre fogni a hibáinkat is, amióta tudunk a létezésükről.

 

Azt is mondják, hogy nyugodtan megfeledkezhetünk a szükség- és ostromállapotról, majd eszünkbe juttatja az újabb ellenség. Eljövetelére máris készülhetünk, hogy szokjuk a készültséget.

 

A jövő mindenesetre nem változott, továbbra is kifürkészhetetlen.