A Kelet világossága




Horváth Levente munkája.

 

Amikor tavaly novemberben a Szent Efrém férfikar Csíkszeredában tartott koncertet – illetve, ahogy ők maguk mondják: hang-áhítatot –, még nem volt tudható, hogy alig pár héten belül az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének a szellemi kulturális örökség megőrzésével foglalkozó kormányközi bizottsága 14., Bogotában rendezett ülésszakán védelmi jegyzékébe iktatja „a korai kereszténység idején született bizánci liturgikus zenét”, harminckilenc további kulturális hagyománnyal együtt. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a keleti keresztény egyházi zene egyik legősibb rétegét – ortodoxok és a Rómával egyesült, de a bizánci rítust megőrzött egyházak liturgikus zenei nyelvét – nyilvánították UNESCO-közértéknek.

 

A már rég kontinentális hírnevet kivívott – alapvetően görög katolikus egyházi elkötelezettségű – Szent Efrém férfikar ennek a zenei nyelvnek (illetve a hozzá számos vonatkozásban kapcsolódó ószláv liturgikus zenei nyelvnek) a magyarországi, illetve európai meg- és elismertetését szorgalmazza évtizedek óta. Munkájuk rendkívül következetes, és művészeti vezetőjük, Bubnó Tamás hatalmas képzettsége folytán – meg persze szilárd lelki elkötelezettsége miatt is – imponálóan sokszínű. A Szent Efrém azonban 2011/12-től fogva jószerével szintet lépett. Ekkor került sor ugyanis az első olyan négyrészes koncertsorozatra, amely csaknem kampányszerűen, de a „kampányokénál” sokkal mélyebb, spirituálisabb alapokra építve indította el az azóta is kifejlő, Orientale lumen címet viselő zenei projektet.

 

„A Kelet világossága”: ezt jelenti az Orientale lumen, nem mellesleg pedig – sőt nyilván igen tudatos allúzióval – Szent II. János Pál pápa egy 1995-ben kelt apostoli levele kezdő szavainak felidézése. Ez az irat voltaképpen XIII. Leó pápa A keletiek méltósága kezdetű apostoli levele centenáriumának alkalmából született, és egyértelműen azt a törekvést, gesztust tükrözi, amellyel Róma püspöke – vagyis a pápa – a keleti kereszténység hiteles apostoli voltát, spirituális érvényét immár készséggel elismeri a sok évszázadig tartó (de immár hivatalosan is visszavont) kölcsönös kiközösítettség „hidegháborús” emlékét felülírni próbálva. A Szent Efrém férfikar koncert- és hangfelvétel-sorozata azonban az „orientale lumennek” egy olyan változatos, magasrendű esztétikai jelentésmezejét is felmutatja, amely a kelet-európai (de a nyugati-keresztény kultúrkörhöz tartozó) népek bizánci-szláv ortodoxiát illető, olykor igen dúsan tenyésző ideológiai előítéleteit is képesnek látszik visszabontogatni.

 

Nos, az Orientale lumen koncertsorozat és a legjelentősebb események hangfelvételeiből válogatott három CD-album a keleti kereszténység zenéjét valóban kinyitja a Nyugat felé, de kinyitja az időben is – hiszen kortárszenei alkotások is helyet kapnak a koncertek programjában –, sőt azt a különös átjárhatóságot is megérzékíti, amely Kodály, Rajeczky Benjámin, Dobszay László munkássága révén nálunk már evidenciának tűnhet, nevezetesen azt, hogy a liturgikus zenei nyelvek és a népzene különb-különb válfajai erősen kapcsolódnak egymáshoz, lelki-szellemi alapvetésükben, modalitásukban sokkal közelebb tájolhatók, mint ahogy azt a kultúrkereszténység elitje korábban elképzelte. Így történhet, hogy a Szent Efrém férfikar vendégei között Jevgenyij Nyesztyerenko, az Orosz Patriarkátus moszkvai férfikórusa, a Vörös téri Vaszilij Blazsennij székesegyházban állandó szolgálatot végző Dorosz Kvintett, a Münchenben élő görög zeneszerző és karmester, Konstantia Gourzi, az ugyancsak görög Nektaria Karantzi, a szerb festőművész és énekes Dragoszlav Pavle Akszentijevics vagy a magyar görög katolikusok metropolitája, Kocsis Fülöp érsek neve mellett esetleg Pál István Szalonnát és bandáját, Sebestyén Mártát, Szokolay Dongó Balázst vagy a libanoni énekesnőt, Abeer Nehmet is felfedezzük.

 

2019-ben az Orientale lumen koncertsorozat három kiemelkedő eseménye a keresztény főünnepekhez kötődött az ortodox hagyomány szerint. A karácsonyi koncerten a Szent Efrém Férfikar vendége a már említett, csodálatos tehetségű Abeer Nehme volt, akivel a szentefrémesek már többször léptek fel közösen, többek között a Fes World Sacred Music Festival nyitókoncertjén. Az ortodox húsvétot – magyarországi bemutatkozásként – a moszkvai Dorosz Kvintett közreműködésével jelenítették meg, a pünkösdi koncertet pedig (a Tihanyi Apátságban, Budapesten és Miskolcon) Konstantia Gourzi a Vörös Angyal a Las Huelgas kertjében című művével – görög és moldáv vendégszólistákkal – celebrálták.