A Kemény Zsigmond-díj átadásáról




November 24-én Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán került sor a Helikon Kemény Zsigmond-díjának átadására, melynek idei kitüntetettje Szántai János író, költő. Karácsonyi Zsolt, a folyóirat főszerkesztője vezette fel néhány mondatban a díj történetét, mely második alkalommal kerül átadásra. Ezt követően Demeter Zsuzsa egészen lírai laudációja hangzott el, amelyben kiemelte Szántai János munkásságának sokoldalúságát, az elefántokat, melyek minden szövegében ott bujkálnak valahol, mind a szépirodalomban, mind pedig filmkritikáiban egyaránt felütik az ormányukat.

 

 

 

Az ünnepélyes átadó után Papp Attila Zsolt beszélgetett a díjazottal. Kezdésként viccesen megjegyzik, hogy a fehér öltözék miatt úgy festenek, mint akik főorvosnak öltöztek. Ennek kapcsán Papp Attila Zsolt a különös életútjáról kérdezte Szántait, aki elmesélte, hogy miként jutott orvosnövendékből az irodalmi pályára. PAZS kitért arra is, hogy Szánta számos műfajban alkot: próza, gyerekvers, kritika, forgatókönyv, azonban hosszú idő után nemrég egy versciklussal bukkant fel, melyet a Helikonnak küldött el. Ezekből a szövegekből Szántai János fel is olvasott a közönség számára, majd hozzátette, az életműve olyan szerteágazó, akárcsak az élete. A most született versciklus szerelmes verseket tartalmaz, elmondása szerint először prózában próbálta megfogalmazni ezeket a témákat, viszont úgy érezte, hogy sehogyan sem sikerült jó szöveggé gyúrnia őket.

 

 

 

Papp Attila Zsolt egy régebbi, Az irodalmár magányos farkas című interjút emlegette fel. Ennek kapcsán tértek rá az írói kívülállóságra, Szántai elmondta, volt, hogy úgy érezte magát, mint aki egy ablakon kívülről néz egy bent zajló karácsonyi vacsorát. Ezt követően az Egy lassú skizofrén naplójából című, készülő regényről esett szó, mely egyfajta családtörténetet foglal majd magába, viszont a szerző linkregényként tekint rá. Elmondta továbbá azt is, hogy rengeteg apró szilánk van, melyeket össze kellene illesztenie még és erre várja a megfelelő időt.

 

 

 

A román-magyar irodalom kapcsolatára is kitértek, hiszen Szántai – Bréda Ferenccel és Ștefan Manasia költővel közösen – a Thoreau unokaöccse  nevű román irodalmi kört vezeti. Elmesélte a körnek a születését, melynek alapgondolata egy Brédával való beszélgetés során fogalmazódott meg. Idővel nyitni kezdtek a fiatalabb generációk felé is, melynek következtében végbement egy gondolkodásbeli változás a román-magyar irodalom kapcsolatáról. Zárásként Egy zombi naplója című novellából olvasott fel egy részletet.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter