A kimozdíthatatlan csönd




Egy labda visszapattanása, egy félig nyitva hagyott kapu, a sebességből megmaradt keréknyomok, elágazások, szétfeszített robbanás, bekerített istenek.

 

Szimatolás. Úszás. Repülés. A márvány csendje, a fa csendje, a beton csendje, nejlon és elrejtőzés, mindenhol lapul valami. Mintha lenne itt egy végtelenített játszma, valaki valaki más után kutat, valaki elbújik, valaki üldöz.

 

A fény és az árnyéka, ahogy egymásba fordulnak – s bennünk születnek újjá. Kitaposott utak.

 

Emlékezet. Az ember – és az ember hiánya.

 

A valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.

 

Hány szárnycsapás egy repülés íve? Lehet-e rekonstruálni repülését jégbe fagyott madárnyomokból?

 

Birtalan Zsolt képein ott van a kimozdíthatatlan csönd. Várni nehéz. És várni könnyű. A várakozás ezer arca visszakacsint.

 

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.

 

Birtalan Zsolt munkája.