A kislányról, aki békát boncol a homokozóban




A hétfői Bretter kör a megszokott séma szerint indul, az est meghívottja, Deák Paula Blanka felolvasta verseit, Kali Ágnes által mondott vitaindítóval közbeékelve.
 
Különösen sok új arc jelent meg, akik kíváncsian várják, hogy betekintést nyerjenek a Bretter kör működésmódjába. A szünet után talán éppen ezért, eléggé nehezen indul be a beszélgetés. Bálint Szilárd a komoly és súlyos dolgok természeti képpel vagy élettelen dologgal való váltakozását emeli ki, egyetértve a vitaindítóban elhangzottakkal, továbbá kiegészítve azt azzal a gondolattal, hogy megtörténik ugyan a dolgok kimondása, de rögtön az után egy megtorpanás történik, mintha a költő csak nyugtatni akarná magát ezzel. Továbbá a halál motívumára, mint gyakori elemre hívja még fel a figyelmet.
 
 

 
Ezek után Bréda Ferenc az In memoriam Szabó Lőrinc című vers kapcsán fejezi ki véleményét: a szabólőrincizmusnak megvannak a maga szabályai. Szereti Szabó Lőrincet, de mint filológus, azt is látja, hogy mivel fogja meg az olvasót, ő a „közhelyek legnagyobb ékszerésze”. Hatásvadász költészetnek érzi ezt, ami természetesen eladható. A verset giccsesnek tartja, egy rózsaszín cukortorta hamburgernek csomagolva,  – mondja, de hozzá is teszi, hogy csak az tud giccset írni, aki jól ért a szakmához. Sárkány Tímea a női pozícióra vonja fel a figyelmet, ahol a nő mindig alárendelt viszonyban van, a másikhoz képest, annak hiányában van meghatározva.
 
Az est egy adott ponton könyvbemutató jellegűvé válik, Blankának az elmúlt év végén megjelent kötetének kiadási körülményeire terelődik a szó. Rendhagyó módon a meghívott nem csak az utolsó szó jogán szólalhatott fel. Sárkány Tímea kérdéseire felelve elmondta, hogy a kiadó csak a helyesírást és a tördelést javította, de maga a kötettervet ő állította össze a magyar tanárnője segítségével.
 
 

 
Végül ismét a versekkel kezdünk foglalkozni, Okos Attila hiányérzetet fejez ki a szövegekkel kapcsolatban, nem is a gerincet hiányolja belőlük, inkább a velőt. Valamiféle pátoszt érez a versekben, mely szerinte már a versek címéből kiérződik. Kali Ágnes viszont úgy látja, hogy a vers le is rombolja ezt, Gothár Tamás egyet ért vele. A soráthajlásos versek a Hervay hagyományt idézik, melyet, mint kiderül, Blanka teljesen tudatalatt épített bele a versekbe.
 
Egy vita kerekedik Okos Attila és Sárkány Tímea között az Időzve az időtlenségben című vers kapcsán. Timi szerint a vers logikusan, azonos elemekből építkezik, Attila viszont soknak érzi a képeket. Bréda Ferenc Sárkány “kolléganővel” ért egyet, a vers szerinte is a hiányból táplálkozik. Végül kiegyeznek abban, hogy valóban vannak képek, amelyek tudnak működni a szövegben, viszont nem mindenhol.
 
 

 
Varga Sándor-György a Madarat tolláról című vershez fűz néhány megjegyzést, a zárószakaszt erősnek tartja, de a vers tördelésével nincs megelégedve, hiszen a váltások megtörik a szöveg mondanivalóját, az olvasónak nehéz így eljutni a jó zárásig. Pár szó esik még a Félig átszaladt macska az úton című versről, melyet a leginkább működőképes versnek tartanak.
 
Utolsó szó jogán Blanka megköszöni a hozzászólásokat, de nem kíván hozzáfűzni semmit.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter