„A költészet is az anyám” – Adonis kolozsvári estjéről




Az ötödik Nemzetközi Erdélyi Könyvfesztivál (Festivalul Internațional de Carte Transilvania) tiszteletbeli meghívottjával, a Nobel-díjra jelölt Adonis-szal (eredeti nevén Ali Ahmad Said Esber) beszélgetett Dinu Flămând október elsején a Kolozsvári Művészeti Múzeum Tonitza termében. Az esemény kezdése előtt 15 perccel már alig volt szabad hely a teremben és a közönség még mindig érkezett. Végül akadt, aki a másik teremből hallgatta a beszélgetést és közben a könyveket nézegette.

 
 

 
Ali Ahmad Said Esber a nyugat-szíriai Al-Qassabinban született és Adonis álnév alatt kezdett verseket publikálni líceumi évei során. Jogot és filozófiát tanult a Damaszkuszi Egyetemen majd Libanonba telepedett, ahol doktori címet szerzett arab irodalomból. Itt Párizsba való áttelepedése előtt két irodalmi lapot is alapított a Shi’r-t (Vers) és a Mawaqif-ot (Attitűd). Húsz verses kötet szerzőjeként, szépirodalmi munkássága mellett számos kritikája, polemikus írása, irodalomtörténeti és esztétikatanulmánya jelent meg az arab irodalomról és kultúráról, valamint az iszlámról. Munkásságáért jelentős nemzetközi elismerésekben részesült, köztük a Goethe-díjban 2011-ben, illetve már többször is jelölték Nobel-díjra, például 2016-ban is, amikor rendkívül szoros verseny alakult ki közte és Bob Dylan között.

 
 

 
A szívélyes köszöntők után a moderátor egyből a mély vízbe vetette a meghívottat, arra kérte, hogy a verssel, a költészettel való találkozásáról és viszonyáról beszéljen. Adonis szerint minden ember költőnek születik, hiszen mindannyian változtatjuk, formáljuk a körülöttünk lévő dolgokat. A költőnek is ez a dolga, alakítja a körülötte lévő valóságot, szavakká változtatja azt, valamilyen más formává írja át. „A különbség köztem és más költők között az – mondta a meghívott – hogy nekem két anyám van: a biológiai és a költészet, mely felfedezett, újraszült engem”. Ezután a verssel való legelső találkozásáról mesélt a költő, aki egy olyan marginalizált helyzetben lévő kis faluban nőtt fel, ahol 12 éves koráig iskolába sem járhatott, mert nem volt erre lehetőség. Egyszer azt álmodta, hogy az elnök az ő falujába látogatott és ő a saját versével köszöntötte az elnököt, mely arról szólt, hogy teremtsék meg a lehetőségeket az iskoláztatásához. Az álmát kis idő múlva valóra váltotta, annyi különbséggel, hogy ő ment az elnökhöz és egy viszontagságokkal teli út után valóban felolvasta az álomban megfogant verset és iskolát alapítottak a falucska számára. A költő arról is beszélt, hogy ő egész életében versben élt és továbbra is ott szeretne élni, mert a vers jobb megértést biztosít számára, illetve szerinte ezáltal megértőbben és teljesebben lehet szerelemben, barátságban, egyáltalán a körülöttünk lévőkkel együtt élni.

 
 

 
A moderátor ezután rávilágított az álnevek identitásképző erejére, majd a meghívottat az álnevéhez fűződő viszonyáról és a választás miértjéről faggatta. A költő először nem érezte álnevének súlyát, melyet még a líceumi évei alatt választott ki. Egy alkalommal miután visszadobták eredeti nevén közölt versét, megfogant benne az ötlet, hogy annak a félistennek a nevét vegye magára, aki után a faluja mellett minden évben egyszer vörösre változó folyót is elnevezték. A legenda szerint Adonis vére festi a folyót vörösre az év adott napján. Álnéven beküldött verseit publikálták, majd behívták, hogy vegye fel a kiosztott díjakat. Eleinte mindig nehezére esett elhinnie a szerkesztőknek, hogy a csenevész paraszt gyermek a kitűnő versek szerzője. A költő később kezdett el részletesebben kutatni a név eredete után és ekkor jött rá, hogy ezzel a névvel személyiséget is választott. Továbbá úgy gondolja, hogy íróként nem csak a szövegeket, hanem identitását is folyamatosan írja, kreálja.

 
 

 
Végül a román nyelvre nemrég lefordított, Az iszlám és az erőszak című legújabb könyvéről beszélt a meghívott, amelyben azt fejti ki, hogy a civilizáció folytonos kreáció és önmeghaladás. Ez a természetes fejlődési folyamata. Úgy látja, hogy az iszlám nem kreál, nincs kreativitása, már nincs, mit adnia, szerinte úton van a meghalás fele és nagyon reméli, hogy lesznek olyan bátor arab fiatalok, akik tejesen elszakadnak ettől a vallási formától, mely az erőszakot, hatalom utáni vágyat és elnyomást erősíti. Szerinte minden embernek joga és szükséglete a túlvilággal való kapcsolatát ápolni, de ez mindenkinél változik, hogy hogyan éli meg. Senkinek nem kellene ezt egy felsőbb pozícióból irányítania, erőszakosan szabályoznia és különböző büntetésekkel fenyegetőznie. Olyan hitformákra van szükség, amely az emberi szükségetekből indul ki és az ő jogaikon alapszik.

 
Ez után az okfejtés után a moderátor és a költő verseket olvastak fel román és arab nyelven, majd bejelentették, hogy a fesztivál díját Adonis-nak ítélték oda.

 
 

 
A képek forrása a FICT hivatalos Facebook-oldala.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter