„A költői megismerés a hagyomány felől indul, személyes tapasztalatokon átszűrve valósul meg” Bemutatták Eszteró István legújabb kötetét




Június 3-án, csütörtökön délután öt órától Eszteró István végvári születésű költő és nyugalmazott magyartanár legújabb, Róma felett az ég újra lángol című kötetét mutatták be a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, a Bulgakov Irodalmi Kávéház belső udvarában. A szerzővel Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnöke beszélgetett.

 

Egy költő sosem tudja teljesen levetkőzni származását, így értelemszerűen az esemény bevezető kérdései is ezt célozták meg: Eszteró István vérbeli bánsági költő, nem csak ott született, de ott alkotott, szembefordulva a tömegesen kivándorló bánsági értelmiséggel. Ugyanakkor a pályakezdés körülményei sem voltak a legbarátságosabbak: Eszteró István felidézte, hogy bár kialakulóban volt egy irodalmi kör Temesváron (ilyen volt az Ady Endre kör, illetve különböző értelmiségi családok holdudvarai), mégsem volt egy olyan irodalmi lap, amelyben megmutatkozhattak a helyi irodalmi élet alakjai. Pályakezdőként a Facla kiadó (amely a szerző Üveges című kötetét jelentette meg) és a Hangrobbanás című bihari és bánsági költőket egybegyűjtő antológia jelentett nagyobb megmutatkozási lehetőséget számára, egyéb közlési lehetősége ugyanis nem nagyon volt (ráadásul, amint az egy későbbi anekdotából kiderült, még az írógépét is elvették).

 

 

 

Ugyan adott volt egyfajta láthatóság, a szerző bevallotta, nagyobb visszhangra számított a kötetét illetően (ehhez kapcsolódóan egy róla írt Utunk-kritikát emelt ki, amely rendkívül tanulságos volt számára, úgymond „kapott hideget-meleget”). Felidézte azt is, hogy pályakezdőként arra a hangos „tapsviharra” (és szakmai elismerésre) vágyott, amellyel a Forrás-nemzedéket illették. A kezdetben kissé pesszimista felhang azonban hamar nosztalgiává alakult: kiderült, hogy még ebben az ingatag irodalmi-kulturális közegben is volt lehetőség értékes találkozásokra (például a bánsági képzőművészeti vonal is rendkívül erős volt), Eszteró István a kolozsvári, vásárhelyi, székelyföldi irodalmi eseményeket idézte fel, valamint saját szülőfalujában szervezett fellépését.

 

 

 

Frissen megjelent versgyűjteménye kapcsán Eszteró István Farkas Wellman Endre recenzióját idézte, amely a homéroszi és nérói hagyaték ötvözetét emeli ki a Róma felett az ég újra lángol című kötetben. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a címadó verset maga Karácsonyi Zsolt egyik szövege ihlette, amelyből a bumeráng-motívum ragadta meg Eszteró István figyelmét. Miután a címadó vers kíséretében elhangzott a Vershívőknek című ars poetica, a szerző elárulta, legújabb kötetét az úgynevezett „európai értékvesztés” jelenségével szembefordulva, a hagyományhoz való ragaszkodás jegyében írta meg. Elhangzott egy újabb ars poetica: „A költői megismerés a hagyomány felől indul, személyes tapasztalatokon átszűrve valósul meg”. A sorok között feltűnik József Attila, Ady Endre, Arany János vagy az Ovidius iránti tisztelet, egyfajta párbeszédteremtő gesztus. Eszteró István megjegyezte, nagyban hozzájárult ehhez a párbeszédhez az, hogy magyartanárként dolgozott, így szükségszerűen „magába szívta” a költészet nagyjainak tanításait, ahhoz, hogy hitelesen tovább tudja adni diákjainak.

 

 

 

Felmerült a kérdés: gondolkodott-e valaha más műfajokban? Eszteró István nem csupán a vers melletti elköteleződését erősíti meg (kissé önironikusan arra hivatkozva, hogy „túl lusta” ahhoz, hogy prózaíró legyen), hanem a versformához is szigorúan ragaszkodik: „a forma az kedvencem maradt” – összegezte. Zárásképp Júlia szép leány című versét olvasta fel a résztvevőknek.

 

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra