A legjobb hotdog, amit valaha ehetsz




A 4. pulzArt volt az év eddig legszemélyesebb, legintimebb és – ezzel együtt – legnemzetközibb fesztiválja. Ha Sepsiszentgyörgyre jössz, add hozzá az együttélésünkhöz a saját életed levegőjét, add hozzá a beszélgetéseinkhez, amit gondolsz, add hozzá a kulturális életünkhöz az ötleteid és a saját művészeted, és ha minden jól alakul, majd maradni akarsz, és mindenki örülni fog.
 
A Davy & Kristin McGuire házaspár kreatív stúdió különös animációs, filmes, színházas és bábszínházas produkciókat állít elő, amik népszerűek mindenhol a világon. A 2009-es The Icebook volt annó az első 3D-pop-up mesekönyv. Ezt a projektált bábszínházasdit hozták most a pulzArt-ra. Egy icike-picike doboz-világ kartonból és papírból. Papírra vetítődik rá a fikcionális világ titokzatosabb része, de a papír és karton léte és árnyékai is játékban vannak tartva. Például, amikor a főszereplő belemászik a hajóba és elindul a tengeren, a hullámok a papírhajónak csapódnak, annak a vitorlájába fúj bele a szél és az köt ki a parton is, a vetítés pedig pontosan halad ennek a konvenciónak megfelelően előre. A mese kedves, talán kicsit túl kedves is, ha abból a világból nézzük, amiben történik. A látvány leginkább gótikus, sötét, kísérteties, füstös-misztikus. Mintha Addams Family. Tizenketten férünk el, nagyjából mindenkit ismerek – és megint kiderül, hogy a felnőttek legjobb kritikusai a gyerekek.
 

Davie & Kristin McGuire: The Icebook. Fotó: Bede Kincső

Davie & Kristin McGuire: The Icebook. Fotó: Bede Kincső

 
A lengyel plakátok ötven éve viszik a prímet, és azóta megváltoztatták és újragondoltatták, hogy mit jelent a plakát maga. A G4 – Székelyföldi Grafikai Biennále kísérőrendezvényeként, a Lábas-házban látható kiállításon szerepelnek Ryszard Kaja, Jacek Staniszewski és Tomasz Bogusławski munkái is. Azt talán soha nem tudjuk meg, hogy világában vagy hangulatában mennyire kapcsolódnak a rendezvényhez, előadáshoz, amit képviselnek, de azt megtaníthatják, hogy ez pont nem erről szól. A jó plakát akkor jó plakát, ha önmagában és plakátszerűségében is értelmes, izgalmas, koherens, frappáns és szép – mint egy műalkotás.
 
var_2588-pulzart-2016_bob-es-bobek-orchestra_vargyasi

Bob és Bobék Orchestra. Vargyasi Levente fotója.

A Bob és Bobék Orchestra az irodalom olvasásához, a vers mondásához és valakinek a versmondásából kiolvasható értelmezéséhez adott hozzá. A teltházas előadáson a beatboxszal cifrázott hip-hop-tangót, rap-keringőt vagy éppen ütemhangsúlyos szívszorongatást hallgatunk.
 

var_2703-pulzart-2016_tunet-egyuttes_vargyasi

Tünet Együttes: Az éjszaka csodái. Vargyasi Levente

A Tünet Együttes Az éjszaka csodái c. előadása a pulzArt koncepciójába tökéletesen beleillő színházi produkció. A vizualitás és az élő játékosság tökéletes együtt levése, amiben egyrészt az egyik nem aláfestése, háttere vagy díszlete a másiknak, másrészt a másik nem értelmezése, elmagyarázása, dinamizálása az egyiknek – hanem az élő, a színpadot eltöltő animáció teljesen együtt van a két táncos néma játékával. A dolog két ember közti szerelem-álomról szól, ami a valóságos szerelem minden ismert fázisát bejárja, miközben annak minden ismert taktikáját alkalmazza. Az élő-animáció miatt mégis inkább könnyed és humoros marad.
 

toth-viktor_bede-kincso-1

Tóth Viktor. Bede Kincső fotója.

Tóth Viktor és a Bird Food Market bandája Charlie Parker lejegyzett improvizációs témáinak az újragondolása. Charlie Parker, vagy Bird kísérletezéseinek feldolgozását Tóth Viktor egy jazz-hip-hop felállásban gondolta továbbmenteni, és előre kijelentette, hogy „ez végig ilyen lesz, úgyhogy akinek nem tetszik, most menjen el”. De mindenki maradt, csak teltház lett, nem lehetett levegőt kapni, és mindenkinek mozogtak legalább a lábai, hanem a felsőteste és a feje is. A beatbox és szenvedélyes basszusgitár a szaxofonnal olyanok voltak, mint a legjobb hotdog, amit valaha ehetsz: a virsli, a kifli, a pirított hagyma vagy a savanyúkáposzta és a csípős barna mustár tökéletes együttléte. Az egész koncert a kísérletezés határtalanságáról, a jó zenéről és az intelligens hangszerszeretetről szólt – a pulzArt legjobb zenei műsora, ha engem kérdezel.
 

var_2058-pulzart-2016_intre-noi-e-totul-bine_vargyasi

Radu Afrim: Köztünk minden rendben. Vargyasi Levente fotója.

A Radu Afrim és az Urbán András színházi előadásai Bukarestből illetve Szabadkáról jöttek. Az Afrim színpadképe – ahogy azt megszoktuk – mindenféle kis értelmekkel telített, hogy az összkép erőteljes, részletes de valahogy mégis egységes és érzékeny legyen. A kortárs lengyel darabban, Köztünk minden rendben, minden passzolt, amit a tizenkettedik sorból látni véltem: egy-két villanykapcsolós-doboz, nyugágyak, strand-kocsmás napernyő, műanyahordó, penny-s szatyrok, füss-tréning felszerelés, de amúgy műszál minden mértékben, az egész kb. nyolcvan évet hagyva üresen és meghintve a legfinomabb háborús porral. Urbán színházi eszközhasználata – nagy meglepetésünkre – tiszta, következetes, egységes és érzékeny volt. A 2010-ben bemutatott Rózsák c. előadás Tolnai Ottó azonos című szabadverséből készült, és A kisinyovi rózsa c. előadás folytatása.
 

var_2283-pulzart-2016_kosztolanyi-dezso-szinhaz_vargyasi

Urbán András: Rózsák. Vargyasi Levente fotója

Az Urbán utóbbi erőteljes, túlcsorduló, terhes és néha giccsesen erőszakos rendezéseitől szinte teljesen különböző színházi nyelvre azt lehetne mondani, hogy tárgy-színház. És ez többé-kevésbé meg is fogalmazza azt, ami a színpadon történik: tárgyak – nem feltétlenül szimbólumok – kerülnek helyzetekbe. Itt az öltönyös rókaprémes embertárgyak is ugyanúgy csak helyzetekbe kerülnek, mint a zebrák vagy a flamingók az előadás második felében. Attól függően, hogy hova rakjuk őket, változik egymáshoz a viszonyuk, és beszélnek el újabb és újabb történetet magukról.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter