A Lovasíjász – egy 115 perces reklám




lovasijasz-1
 
 
 
Kaszás Géza lírai dokumentumfilmként piacra dobott mozgóképe a tavalyi bemutató óta rendületlenül lovagol előre. Ráadásul magyar viszonylatban hatalmas nézőszámok és népnemzeti ováció kíséri útját. Olyan nemzetközi sikereket besöprő filmeket utasított maga mögé a mozikban, mint A nagy füzet (r. Szász János) vagy A fehér isten (r. Mundruczó Kornél).  Szóval, nézi a nép, mint a tévét.
 
De akkor mégis miért? Mert a film maga rettenetesen gagyi. A rendező egy interjúban elmondja, hogy a kritikusok nemigen tudnak mit kezdeni az opusszal, nem tudják besorolni, és hát ja, hát ez egy film. Persze egy alkotó kezelheti a saját filmjét ilyen nyeglén, de a külvilág ennél azért kicsit alázatosabban közelít a dologhoz. Tehát milyen film is ez A Lovasíjász? Ha a működési mechanizmusait nézem, akkor a hosszú, nagyon hosszú nézésből fakadó következtetés ez: reklámfilm. (Ha ezt elfogadjuk, akkor Kaszás Gézának van máris egy rekordja: filmje valószínűleg a magyar filmtörténet leghosszabb reklámja.) És ha reklámfilm, akkor van neki egy tárgya, nevezetesen az eladandó áru. Amit ez esetben úgy hívnak, hogy Kassai Lajos.
 
Amit Kassai Lajos csinál (ellentétben azzal, amit Kaszás Géza csinál), az jó. Alapított egy magyar gyökerű harcművészeti iskolát. Alapított egy sportot, melynek neve lovasíjászat, és megszervezte a sportág első nemzetközi bajnokságát. A hagyományőrzés nemzetközi nagykövete, előadásokat, bemutatókat tart világszerte. A filmszakmában is keresett szakember, például Matt Damont is tanította lóról nyilazni. Munkásságáért nemrég megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. Kint él a természet ölén, állatok körében, szóval van egy hangulata az embernek.
 
Feltehetően Kaszás Géza szándéka is jó. A fővárosi gyerek (színész és televíziós műsorvezető) valahol megismerkedett a vademberrel, eltátotta a száját, lelkesedni kezdett és eldöntötte: erről a csávóról filmet kell csinálni. Eddig rendben is van a dolog. Na de a filmhez érteni kell ám, pont úgy, ahogy Kassai Lajos ért a sajátjához. Nem elég a lelkesedés, a tömbháznyi televíziós közhelyek és a sok-sok „méter” digitális film. Egy átlagos reklámfilm ideje, ugye, kábé fél perc. Ennyi idő alatt az ember vagy el tudja adni a terméket, vagy nem. Persze Kaszás nem reklámfilmet akart. Egy monumentális, zikkurat-szerű mozgóképes emlékművet akart állítani Kassainak. (Megjegyzem: megérdemli.) És persze vannak részek, amelyek jól működnek. Nyilván kevés ember tette be a lábát a Kassai-féle lovasíjász-iskolába. Lenyűgöző, ahogy edzenek, készülnek, lőnek, szaladnak, izzadnak, lovagolnak. Van ott mindenféle felvétel: drónos, go-prós, lassított, lekövetős, ami csak szemnek ingere. Mégis: a film nem megy a felület alá. És ez talán a legfőbb bűne, ha nem tekintjük reklámnak. Egy pillanatig sem látjuk Kassai Lajos igazi arcait. Csak azt látjuk, ami egy jó áron eladható termék csomagolásán megjelenik. Ahol esetleg túllépne a reklámon, a rendező kegyetlenül elrontja a dolgot. Van például egy jelenet, ami kimondottan ellenszenves. Kassai a fiának magyaráz este, a tábortűz mellett. És többnyire rá se néz. A kamerába mondja a nagy igazságokat. Szerencsétlen kölyök meg csak ül a kép bal oldalán, és bámul, mint hal a szatyorból. Ennél életidegenebb együttlétet rég nem láttam filmvásznon. A rendező által megvalósított mozgóképben Kassai Lajosnak nincs emberi arca. Csak mitikus. Mégpedig azért, mert ez az, ami egy populista filmben eladható. Bonyodalom nincs, emberi vonások, esendőségek, kapcsolatok nincsenek. Ami van, az egy emberfeletti ember. Egy Übermensch.
 
Jó, de 115 percen át keményen dolgozó embereket bámulni akkor is unalmas, mondhatná akárki. És igaza is lenne. Ezért aztán a rendező mindenféle „mellékszálakkal” igyekszik dúsítani reklámfilmjét. Ezek egyike a dolgozat talán legborzalmasabb felvonása. Egy adott ponton – figyelem, nem tudni, miért, nem tudni, hogyan – váratlanul Kínában terem a lovasíjász. Hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok, mondja a népmesei hagyomány. Szóval, Kínában vagyunk, és persze ellátogatunk a hunok ősi városába. És hát nehéz a helyzet, mert ugye, van egy alanyunk, Kassai Lajos, aki váratlanul egy teljesen idegen helyen van, ahol a történet már nem róla szól, mert jönnek kis kínaiak, meg valami magyar nő, aki kegyetlenül szapulni kezdi a Magyar Tudományos Akadémiát, amely képtelen a megújulásra, és folyton a finnugor eredetet szajkózza, holott né, mekkora városokat emeltek a hunok, hej! És akkor szegény Kassai Lajos alanyból átvedlik riporterré, és beszélget ezekkel a kínaiakkal meg a nővel, és tolják az ősi hun dumát, és a néző közben hosszan bámulja a hun romokat, és rettenetesen unja, sőt, már dühös is, hiszen ez az egész indokolatlan kitérő már negyed órája tart és még nincs vége. Aztán vannak más, kevésbé zavaró kitérők is, például az amerikai indián lovasíjász kolónia. Nyilván vicces is kicsit, hogy az annak idején egészen jól lovasíjazó indiánok pont a hun technikát tolják, de – dokumentumfilmről lévén szó – ez van, ilyen az élet.
 
Van azért egy klassz jelenet is a filmben. Illetve egy emberi arc, hogy pontosabb legyek. Gyerekek is járnak az íjásziskolába. És ismét a tábortűznél vagyunk, de most nem Kassai hirdeti az igét, hanem a gyerekek beszélnek, magukról: ki-ki elmond egy jó és rossz tulajdonságot. És van egy fiú, Norbi, aki elmondja, hogy ő irtó rossz, és hazudik, meg lop is, meg egyáltalán. És ebben a pillanatban élni kezd a film. Kár, hogy az egész varázs csak kábé két percig tart. Ez Kaszás egyetlen filmes villanása.
 
Apropó Übermensch: van még egy filmes műfaj, amelyre A Lovasíjász emlékeztet. A propagandafilmről van szó. Teszem azt, Leni Riefenstahl nagyjából ugyanúgy mitizálja tárgyait náci „dokumentumfilmjei”-ben, mint Kaszás Géza. És ha már itt tartunk, valószínűleg a populista propagandajelleg az, ami a bűnrossz film közönségsikerének titka. A népnek szüksége volt egy hősre, aki ősmagyar vérvonalon halad, szőrén üli meg a lovat, röptiben ellövi a feldobott „agyaggalambot”, és egyáltalán: akár az összes elcsatolt területet is visszavenné egy perc alatt, ha…
 
Persze közben minden megy szépen tovább. A nép nézi a filmet. Kassai Lajos teszi a dolgát. A filmes köztudat pedig elfelejti Kaszás Géza filmrendező alkotását. Vagy ellenkezőleg: elrettentő példát farag belőle.
 
 
 
A Lovasíjász, színes magyar dokumentumfilm, 115 perc, 2015. Rendező: Kaszás Géza. Operatőr: Tiszeker Dániel, Pataki Ádám, Dorcsák Gábor, Harlon Sjamsudd. Zene: Gulya Róbert. Vágó: Mészáros Attila. Szereplők: Kassai Lajos, Dr. Obrusánszky Borbála.