A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (1) Nyelvészet, irodalom és néprajz szekció  




A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című nemzetközi konferenciasorozat tizenhetedik fórumára november 23–24. között került sor, az EME könyvtárában. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002 óta emlékezik meg intézményi szinten a tudomány napjáról. Tekintettel az egyesület november 23-i alapítására, minden MTNE-konferencia az évfordulóhoz közeli dátumra kerül. Az eseménysorozat ezúttal is gazdag programmal és többszáz elismert előadóval jeleskedett, emelte ki szekciónyitó beszédében Keszeg Vilmos, az EME elnöke, majd megköszönte Egyed Emese szekcióvezető segítségét a szervezőmunka lebonyolításában.
 
 

 

Az előadások sorát Bányai Éva nyitotta, kutatásában pedig az elmúlt száz év Erdély-reprezentációit vizsgálta, különösen a történelemtipológia, az apátlanság toposza és a terror testlenyomatai felől, olyan közismert szerzők regényeire alapozva, mint Dragomán György, Tompa Andrea, Vida Gábor és még sokan mások. Ezt követően Tapodi Zsuzsa előadása következett, amely az Altató című Gerlóczy-regény dokumentarista szerepét és kontextusát tárta fel, az elhallgatások mechanikáját, illetve a regény forrásainak alapos vizsgálatát. Érdekes párbeszéd alakult ki a két héttel korábban megrendezett Emlék, írás konferenciával, amelynek során új kutatási eredmények és szempontok merültek fel mind a Gerlóczy-, mind a Tompa-regények kapcsán. Az ülésszakaszt Balázs Lajos zárta, aki a hengergőzés falusi erotikus-termékenységi játékát, valamint annak mitikus-mágikus, természetközeli hátterét ismertette.

 
 

 
Ezt követően Csorba Dávid Apafi Mihály erdélyi fejedelem emlékezetét és megannyi temetési szertartásának történelmi kontextusát tárta fel. Kiderült, hogy azok rituális hagyományai visszavezethetők egészen a tizenharmadik századi francia alteregó-modellhez, ugyanakkor a történelem során folyamatosan jelen volt egyfajta közösségi igény arra, hogy a fejedelmet „tisztességesen” kísérjék el utolsó útjára. Gábor Csilla merész felvetése is részben az uralkodói emlékőrzés műfajaihoz kapcsolódott, ugyanis következtetései alapján, hogy egy korábban rosszul, túl korlátoltan interpretált szöveg, a magát legendaként „álcázó” Szent László-„legenda” tulajdonképpen jól megfeleltethető egy szabadabb királytükörnek is.

 
 

 

Benő Eszter egy „kétfejű és kéttorkú pacsirta”, Dóczi Lajos életművét mutatta be, akinek magyar-német kétnyelvűsége mellett még a zsidó identitás impulzusaival is meg kellett birkóznia. A kutatás részletesen kitért Dóczi Lajos (Ludvig Dux) publicisztikai, tárcaírói és műfordítói munkásságára. Varga P. Ildikó kutatása Bán Aladár gazdag finn kapcsolathálóját térképezte fel, amelyet Vikár Béla sikertelen titkárságának kapcsán kérdőjelezett meg a korabeli értelmiség. Elsődleges forrásként Bán Aladár levelezései képezték a vizsgálatok magját, ezek publicisztikával és emlékiratokkal kiegészítve vázolták fel az említett alak utazás- és kultúraszervezői és (helyettes) professzori szerepkörét. A finn kutatási irányvonalat Furu Adél történelmi feltárása követte, aki a finn–orosz konfliktusok és függetlenségi kiáltványok történelmi hátterét és meghatározó eseményeit vizsgálta meg az 1917 decemberi események tükrében.

 

Az utolsó szakaszt Pap Levente kutatómunkája zárta, amelyben a keresztény meggyőzésretorika apologetikus vagy épp ködösítő eszközeit vizsgálta. Főbb tudományos toposzként az ősatya-reprezentációk (mint például Tertullianus) tűntek fel, illetve különböző stilisztikai eszközök a korabeli egyházdiskurzusokban. A szekcióülés Csata Adél fejeződött be, kutatása Benkő József literatúratörténet-írói tevékenységét tárta fel a Magyar Hírmondó alapján. Vizsgálatai alapján Benkő József munkássága további öt periódusra tagolható, ugyanakkor jelentősen szerteágazó sajtóirodalmat hagyott maga után mind a szépirodalmi, mind a közéleti szegmensben.

 
 

 

Egyed Emese zárszóként újból megemlítette, hogy nagyon hálás a résztvevőknek az elhangzott előadásokért, örül a kialakult diskurzushelyzetnek, valamint sok szeretettel várja azokat a Certamen című folyóirat következő számában – az ebéd után pedig azonnal kezdetét vette a Nőtörténeti interdiszciplináris kutatások feltárásainak bemutatója, délután háromtól kezdődően.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter