A megtalált fej monológja




Kim Wall*
és az összes brutálisan meggyilkolt nő emlékére

 
Barna vagyok,
barna és erős,
de a tenger,
ez a megfejtésre váró,
dán tenger
a nejlonzsákon keresztül
is erősebb az akaratomnál.

 
Most a fém és a só évezredei ülnek
kimart szempilláimon.

 
Először csak egyetlen hajam szála görbült meg.
Szépen kértelek, ne bánts,
önként neked adom, amit
el akarsz venni,
legyek túl rajta,
minket a peteérésemmel együtt
kicsi ünnepként várnak otthon,
de a kés recéinek
harapása sósabb volt bárminél ezen a földön.
Törvénytelenül nevettél zokogásomon.

 
A tengeralattjáró padlóján
ezen a világon utoljára tócsákat hagytam magam után:
harminc sebemből
három liter
nullás vérem, az összes évem,
kifolyt.
Barna vagyok.
Barna és erős, de ez az
ismeretlen, bolond
dán tenger belém tódult,
kiszedte belőlem
a történeteket és színemet vette.

 
Szembogaram fehér éjszaka,
hajam törik, mint a fény.

 
Peter Madsen,
Peter Madsen,
tőlem véres kezeiddel magadhoz nyúltál
tócsáim felett,
nincs már neked arcod,
tükröződő felületen hiába kutatod,
nincs már neked semmid:
az üszkösödő úristen
elhalt szövete lettél.

 
 
 

* Kim Wall (1987–2017), svéd újságírónő.