,,A mi ajtónk mindig nyitva van’’ – Újvári Anna kötetbemutatója Kolozsváron




Október 8-án került sor Újvári Anna „…én szeretem azt úgy átadni, hogy mások is olvassák”. Tanulmány kíséretében közzéteszi Tamásné Szabó Csilla című kötetének bemutatójára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának szervezésében. Az esemény házigazdája Biró Annamária irodalomtörténész volt, továbbá jelen volt Bajkó Árpád folklórkutató, aki a kötetet méltatta, Keszeg Vilmos egyetemi oktató, az EME elnöke, Tamásné Szabó Csilla szerkesztő, adatgyűjtő, és természetesen maga Újvári Anna, avagy Panni néni.

 

Biró Annamária felvezetőjében elmondta, hogy Újvári Anna kötete az Emberek és kontextusok című sorozat legújabb darabja, majd Keszeg Vilmos sorozatszerkesztőként a sorozat létrejöttéről és bizonyos alkotások, kutatások vezérkoncepcióról beszélt. Ismertetőjében elmondta, a sorozat szerkesztésében és a kutatómunkában résztvevők elsődleges célja a 20. század történéseinek olyan friss, kevésbé ismert mozzanataira és aspektusaira fókuszálni, amelyek az adatközlők személyes megélésein szűrődnek át. Alapvetően néprajzi ihletettségű sorozatként mentalitásvizsgálatot végeztek: hiedelmekre, betegségekre, a boszorkányság kérdéskörére, papi mágiára és az emberi krízishelyzetek összekapcsolódására összpontosítottak, de újszerű tematikaként a médiumhasználat és a mindennapok összefüggései, a fénykép és az írás is kutatott. A sorozat szerkezetében is visszaköszön a vezérelmélet, ugyanis, amint azt Keszeg Vilmos elmondta, háromnegyedrészt szövegek, majd zárótanulmányok, értelmezések alkotják a könyveket, amelyekhez DVD-mellékletek (film, fotó, hanganyag, szkennelt kéziratok) is társulnak. Ezek összessége ,,nyitottá” teszi a sorozatot, amelyben a kutatási folyamatot, az értelmezést is nyomon követhetik az olvasók.

 

 

 

A sorozatismertető után Bajkó Árpád kitért a kötet sajátosságaira. Mindenekelőtt a versírás–hivatástudat erős kapcsolatára hívta fel a figyelmet Panni néni életében és munkásságában, amelyből egyfajta tanítói fellépés, szerepvállalás is sejthető. Panni néni hitvallása a következőképpen határozható meg: ,,ha a Jóisten adta a tehetséget, másoknak is adjam át”, amelyet megerősít a kötetcím is: „…én szeretem azt úgy átadni, hogy mások is olvassák”.  A könyvben négy füzet versei, prózái találhatóak meg, amelyek többnyire alkalmi írások, esküvői köszöntők, búcsúztatók, konfirmációra írott versek; a szöveganyagot pedig interjúk, az életmű és a pályaút bemutatása, valamint egy értelmező tanulmány követi. Az alkalmi költészet darabjaiban és ezek mellett mintegy szövegszervező visszatérő motívumként a szülőföld, ima, istenhit, az anya alakja, illetve a férjjel való megismerkedés említhetők.

 

Bajkó Árpád kötetismertetőjét Biró Annamária szavaival élve a ,,szerzőpáros” megnyilatkozása, baráti hangulatú párbeszéde követte. Tamásné Szabó Csilla huszonöt éve ismeri a vele egy faluban, Szucságban élő Panni néni életútját, amely varrással indult, ezt azonban a család és a falu javára tett fáradhatatlan munkálkodás, az éjjel is vállalt írás váltotta fel. Szem- és fültanúja lehetett tehát annak, ahogyan „a szöveg társas életet él” a faluban, nyomon követhette a szövegváltozásokat és a különböző hatásokat, reakciókat egyaránt – állította Tamásné Szabó Csilla. Tudományosan, elemző szemmel és a kötetbe rendezés szándékával azonban körülbelül nyolc éve kezdett foglalkozni, amikor Keszeg Vilmos az Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség (2008) című egyetemi jegyzete ihletet kínált neki, mondván: ,,a téma Szucságban hever”.

 

A délután zárásaként Újvári Anna felolvasott három saját költeményt, az Erős Sándor búcsúzik édesanyjától az esküvő napján címűt, amelyben a búcsú mind az elköltözést, házasodást, mind pedig a halott testvértől való elválást is jelentette, majd a Tél és A mi falunk című verseket. Ajándékversként pedig Édesanyám emlékére című legújabb versét hallhatták a jelenlévők, ezzel is hangsúlyozva, hogy az életmű koránt sem lezárt, Panni néni ugyanis folyamatosan ír: ,,írni fogok, amíg élek’’. Újvári Anna verseiből, személyéből és az est végén elmondott köszönetnyilvánításából is mély hit, életöröm és a versírás, a tehetség megosztásának fontossága sugárzott.