A nem, a hiába és ami azt követi




Fazakas Csaba alkotása

Fazakas Csaba alkotása


 
Az irodalom, annak kedvelői és létrehozói számára sem teljesen egyértelmű, hol is van az irodalom, a világirodalom vagy egy adott nemzeti irodalom központja, egyáltalán – beszélhetünk-e központról, fővárosról, vagy csak fontos helyek vannak, egy többé-kevésbé áttekinthető térképen?

 

Még nehezebb a helyzet, ha az irodalomnál tágabb fogalmakról, például a kultúráról kívánunk szólni, arról, hogy adott régiónak mely városok a legfontosabb központjai. Nem könnyű válaszolni, ha Románia területén belül tekintünk szét, és még nehezebb dönteni, ha egész Európát szemrevételezzük.

 

Mégis az európai kultúrkörökön belül évek, évtizedek óta létezik egy játék, amelyben a kérdés, ha ideiglenesen is, de eldől. Ezért lett a lengyel Wroclaw (Breslau) kulturális főváros az idén, ezért lesz 2021-ben Temesvár (Timişoara, Temeswar) az európai kultúra kitüntetett helye.

 

E kulturális téren zajló játék hasonlít az olimpiához, ahol, mint tudjuk: a részvétel a fontos. Elég, ha Sepsiszentgyörgy példájára gondolunk, arra a tervre, amely az egész régiót kívánta a figyelem középpontjába helyezni. A széttartó erők közös nevezőre hozása megmutatta, milyen jelentős változás, fejlődés tapasztalható a kultúratámogatás terén, ami nem csupán gazdasági szempontokon múlik, de az egymást is támogató, erősítő értékek egységgé formálásának kérdése is. A közös célra figyelő erők hatékonysága okán nyerte el méltán Temesvár a megtisztelő címet.

 

Kolozsvár pedig? Hiába is küzdöttek oly sokan, ha valahol, mélyen, az alapoknál sokak számára még mindig nem fontosak az évszázadok során éppen itt létrejött értékek. Összes erényei ellenére a kolozsvári csapat úgy lépett a döntőbe, hogy éppen a „kulturális olimpia” mezét nem tudta magára ölteni, mert a meglévő és felmutatott értékekre a meglevő, ám fel nem vállalt értékek árnyéka vetült.

 

Ezután (a kulturális főváros tervének kidolgozói is ezt kívánták jelezni) nem marad más, mint bizonyítani: nem azt, hogy versenyképesek vagyunk (ehhez, szerencsére, nem fér kétség), de azt is: tényleg akarunk versenyezni, és ehhez egy egész város szurkol nekünk.