A szerző és az olvasó ünnepe – beszámoló a Margó ötödik napjáról




Félig-meddig ázottan telt a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár utolsó napja, ám a szervezőcsapatnak meg se kottyant sem a felhőszakadás, de még a hosszan és csendben szemerkélő eső sem, hiszen mindenre volt egy B. és C. tervük. Többek között ezekről az évek hosszú sora alatt kitalált és tökélyre fejlesztett „kényszermegoldásokról” is mesélt Valuska László fesztiváligazgató a vasárnap déli beszélgetésen, aminek háttértaktusát a menydörgés adta.

 
2011 óta létezik a Margó Fesztivál, aminek egyik létrehívó alapgondolata az volt, hogy az embereknek igenis az olvasás magányosságán túl van igényük arra, hogy irodalomról és könyvekről beszélgethessenek közösségi formában. A fesztivál másik indíttatása pedig, hogy bemutassa a szerzők borító mögötti arcát, hiszen az olvasmányélményhez az is hozzátartozik, hogy legyen egy képünk róluk.
 
 

 
Ameddig a Könyvfesztivál és a Könyvhét inkább csak a könyvekről és a vásárlásról szól, addig a Margón az írót és az olvasót ünneplik. Mivel alapvetően egy olyan kultúrában élünk, ahol nagyon fontos, hogy kiknek a munkáját követjük – legyenek azok színészek, zenészek, írók – ezért ezekkel az emberekkel nyilván találkozni és beszélgetni is szeretnénk – foglalta össze Valuska.

 
Bár a margós rendezvényeken nem feltétlen a résztvevők kérdeznek – mégha sokszor szabad utat kapnak a nézői kérdések is – mégis az öt nap beszélgetésein többször is volt olyan érzésem, mintha helyettem, helyettünk, olvasók helyett is feltették volna azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatnak egy-egy szerzői életmű vagy frissen megjelent kötet kapcsán.

 
 

 
És, hogy miért félünk az elsőkönyves szerzőktől? A Margó-díj kapcsán felmerülő kérdésre Valuska azt mondta, hogy szerinte „az a jó olvasó, aki nem a biztosra megy, hanem mer kockáztatni”, így ezzel a díjjal erre is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az ismertebb írókon túl ott vannak azok, akik már elsőre is képesek valami igazán jót letenni az asztalra. Éppen csak bátrabban kézbe kell vennünk ezeket a könyveket is.

 

„Csomó dolog már voltam, nem pedig leszek”

Nádasdy Ádám lenyűgöző személyiségére, őszinteségére és tehetségére képtelenség nem odafigyelni. Shakespeare-fordítóként találkoztam először a nevével, ám egy ideje lírai munkássága felé is kíváncsisággal fordulok. Most, a Margón újonnan megjelent verseskötetét mutatták be június 16-án kora este a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán. Nádasdy verseit Fodor Tamás színművész tolmácsolásában hallhattuk, köztük a kötet címadó versét is.

 
A kedvcsináló után, László Ferenc indításképp arról kérdezte az írót, hogy a Jól láthatóan lógok itt kötet hova is helyezhető el a költészetében, hiszen van ennek most egy összegző, korszaklezáró, visszatekintő jellege is, amiben a legmeghatározóbb két ige a volt és a voltam.

 
 

 
„Egyszerű a válasz: megöregedtem. 72 éves vagyok és egy csomó dolog már voltam, nem pedig leszek” – mondta Nádasdy, aki arról is beszélt, hogy télen komolyan betegeskedett, kórházban is volt, ahol pedig az történt, hogy egy egyébként rutinos és sokat látott nővér egyszer csak ránézett és nevetve azt mondta: „Kábel a rengetegben”. Ahogy a szerző megfogalmazta, „a populáris poézisnek ez a szép megnyilvánulása” őt is megihlette és mindenféle, a közelében fellelhető színes magazinok margójára elkezdett írni olyan sorokat, amik ebbe a kötetbe is belekerültek. „A betegség, az öregség, a halál ott járt az ágyam körül.”
 

Arra, hogy a kötetet valami lezárásnak szánta-e azt mondta, hogy tény, hogy eszébe jutott, hogy ha jól sikerül, nem ír többet, mert végül is nem lehet ezt sem a végtelenségig folytatni. Nagymamája szavait idézve, „akkor kell hazamenni, mikor a legjobban érzed magad”.
 
 

 
Az biztos, hogy elégedettséggel tud most hátradőlni. Nem szokott tervezni, nem építkezik, egyszerűen nem az a fajta költő. Általában nincs koncepciója, a verseket is időrendi sorrendbe szokta összerendezni. Most kicsit kiengedett, a tanítást is abbahagyta, viszont van egy apróbb megbízása a pannonhalmi bencések és Mácsai Pál által. Szent István Imre herceghez intézett intelmeit fogja újrafordítani, kicsit maiabbá, fogyaszthatóbbá formálni.

 
 
 

fotók: Margó Feszt / Valuska Gábor