„a szöveg nem ver át, veled együtt alakul” – Kali Ágnes könyvbemutatójáról




Kali Ágnes Ópia című debüt kötetének kolozsvári bemutatójára szeptember harmincadikán, délután hat órakor került sor a Planetarium Biergartenben. A szerzővel Selyem Zsuzsa beszélgetett.

 

Elsőként az a kérdés merült fel, hogy miért épp Csokonai Lilinek dedikálta első kötetét, ezért Kali Ágnes elmesélte, hogyan talált rá kamaszként a Tizenhét hattyúkra egy antikváriumban (akkor még mit sem tudva arról, ki írta valójában a regényt). Elmondása szerint mindig is könnyen azonosult Csokonai Lilivel, mintha legalábbis „együtt nőttek volna fel”. Mivel az apakeresés nagymértékben meghatározta gyerek- és kamaszkorát, ezért később Esterházy Pétert is úgy képzelte el, mint egy „élő, de idegen apukát”. Selyem Zsuzsa megemlítette, hogy a szerzőhöz hasonlóan, Csokonai Lili is négy évesen veszítette el édesapját: „Lator hazudság, hát hiszen meghótt nyűvek prédája négy esztendős ha ki mikor valék” (idézet a Tizenhét hattyúkból).

 
 

 

Ehhez kapcsolódva Kali Ágnes felolvasott pár részletet az Esterházy-regényből, és kiemelte a szövegben érezhető erőt, haragot és indulatot, amely szerinte saját líravilágában is érezhető. Nem is tudna másképp, tárgyilagosan „elmondani” valamit a verseiben, legalábbis nem a hétköznapi megfogalmazás szintjén. Számára ez egyfajta belső ritmus megmutatkozása. A versekben tapasztalt érzéseket és állapotokat Kali leginkább az álmaihoz tudja hasonlítani, amelyeket hasonló belső ritmus- és indulatvilág működtet, és amelyek sokszor legalább annyira félelmetesek. „A vers számomra az egyetlen lehetőség […] másképp szólít meg, elviselhetőbbé teszi a fájdalmat” – mondta, majd összevetette olvasmányélményeit az emberi kapcsolatokkal: „a szöveg nem ver át, veled együtt alakul”.

 

Az Ópia illusztrációit a szerző felkérésére az unokatestvére, Kusztos Juli készítette, aki a kötet alakulásával párhuzamosan dolgozott azon, hogy megragadja annak hangulatvilágát. Selyem Zsuzsa kiemelte az illusztrációk izgalmas kettősségét: a fekete tussal rajzolt meztelen alakok kivétel nélkül fehér maszkkal takaróznak, így felvetődött a maszkok szerepe mind a hétköznapi, mind a művész-életben, valamint a maszkviselés szükségességének kérdése. Kiderült, hogyan függ(het) össze az apahiány az említett maszkokkal, milyenek lehetnek ezek, milyennek látja Kali Ágnes a tájat, amely nevelte, miben más a „székely apakeresés”, és az, hogyan élhet meg egy lány tizenhárom-tizennégy évesen egy hasonló helyzetet.

 
 

 

A beszélgetés során feltűnt egyfajta ellentmondásosság Kali Ágnes lírájában és szemléletében: a „bolond leánka”-ság és a szelídíthetőség szembenállása, az anyaság kérdése, illetve a versekben megszólaló „én” megtalálásának nehézségei. Ugyan a versek jól láthatóan tükrözik a Csokonai Lili-féle vadságot, feltűnik az öngyógyításra és hiánypótlásra tett (sokszor sikertelen) kísérlet, valamint az „unalmas és gondoskodó” attitűd iránt érzett vágyakozás és/vagy megvetés, esetleg félelem. Selyem Zsuzsa kiemelte, hogy Kali Ágnes versei nem akarják „megoldani” sem magukat, sem a helyzeteket, amelyekből születtek. Beszélgetésüket versfelolvasások egészítették ki, így elhangzottak a Mondóka, Bábel, Vágyidomítás és Soulbitch című szövegek.

 

A könyvbemutató dedikációval és kötetlen beszélgetéssel zárult, majd a Beatwándor formáció fellépése következett.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter