A szövetség




Ottó lefogta Erikát a hetedik osztályból. Ezzel a hírrel vártak hétfőn reggel az iskolában. Nem tudtam sehogy sem lefoglalni a gyerekeket, csak erről tudtak beszélni.

 

Erika buta kislány. Mindig a hátsó padban ül, sohasem figyel. Nincsenek tanfelszerelései, írni, olvasni nem tud. Két évig próbáltam valami tudást beleverni, de nem sikerült. A gyakorlófüzetet csak összefirkálta, egyenes vonalat sem tudott húzni. Egy idő után feladtam a próbálkozásokat.

 

Evelinnek be nem állt a szája.

 

– Tetszik tudni, Erika már régen asszony. Ottó már tízéves korától kezelgeti.

 

– Ezt te honnan szeded? – kérdeztem a lánytól.

 

– Mert a szomszédunk. Ottó mindig egy csomó pénzt ad az Erika anyjának, hogy ne szóljon semmit.

 

– Nem hiszem, hogy az anyukája nem tesz semmit.

 

– De. Ottótól félnek. Gyilkos meg szövetséget kötött az ördöggel.

 

– Butaság.

 

– Nem az! – szólt közbe Mónika.

 

– A múltkor, amikor apuval ittak, elfogyott a pálinka. Ottó meg elküldte a másik énjét, hogy hozzon. Ugyanúgy nézett ki, mint ő, csak piros volt a szeme. Gita nénnye is azt hitte, hogy ő az, azért adott neki hitelt. A saját szememmel láttam!

 

– Nem hiszek nektek.

 

– Tessék megkérdezni a többieket!

 

És már ömlött is a sok pletyka az osztályban.

 

– Csend legyen! – szóltam fennhangon. – Egyvalaki mondja el, mi történt.

 

Evelin Mónika felé fordult.

 

– Mondd el te, mert te voltál a tanú is tegnap.

 

Mónika mesélni kezdett.

 

– Erikáék nagyon szegények. Amikor Ottó kijött a csurmából, ott vett mellettük házat. Mindenki tudta, hogy milyen ember, és senki sem barátkozott vele. Nagyon félelmetes. Nagy, magas, kopasz feje van és a torkán van egy hosszú vágás. Azt beszélik, hogy amikor benn volt a csurmában…

 

– Miért volt börtönben? – szóltam közbe.

 

– Mert kirabolt egy bankot oroszban és megölt egy embert. Elkapták, azut’ meg leültették. Vagy tíz évet kapott. De nem jól bántak ott vele és meg akarta ölni magát. Szerzett valahonnan egy üvegdarabot és elvágta a saját torkát. Apunak azt mondta, hogy amikor a cellában vérzett elfelé, feljött az ördög és egyezséget kötöttek. Amikor jobban lett, hirtelen kiengedték és ideköltözött. Azóta tele van pénzzel és minden jól sikerül neki. Erikáék mellé. Mindig csalja magához a lányokat, minket is, de sosem mentünk vele. Egyszer Erzsikét el is szédítette, csak az anyja, amikor meglátta, nagyon megölte érte.

 

– Erzsike, igaz ez? – fordultam a harmadik padban ülő kislányhoz.

 

– Igen. De én nem akartam vele menni, csak beszélt nekem és beszélt és utána már csak arra emlékszem, hogy anyu ver.

 

– Érdekes.

 

– Na, hadd mondjam tovább! Ottónak nagyon sok pénze volt, Erikának az anyja meg kölcsönkért tőle, de nem tudta megadni. Akkor az a vénember azt mondta neki, hogy nem kell visszaadni, csak adja neki oda Erikát. Nagynehezen ebbe belementek. Először Erika csak takarítani járt, meg főzni, meg ilyesmi, de aztán már biztos lefogta.

 

– Ez mikor volt?

 

– Vagy két, három éve már.

 

– És senki nem szólt?

 

– Tetszik tudni, nálunk a táborban sokminden van. Nem is figyelnek az emberek erre. Meg Ottó minden hónapban adott pénzt nekik, abból éltek.

 

– És hogy derült ez most ki?

 

– Hát, Erika szerelmes lett Ödibe. A fiú elment megkéretni a szüleitől, de ott volt Ottó, és összeverekedtek. Erika mindent elmondott Ödinek, az meg kihívta a miliciát. Amikor kijöttek a zsaruk, tessék elképzelni, mi történt!

 

– Mi?

 

– Ödit vitték el!

 

– Azt meg hogy?

 

– Hiába mondtuk a zsaruknak, hogy ott van Ottó mellettük, azok meg úgy csináltak, mintha nem is látnák. Azt mondták, hogy bolondok vagyunk és beültek az autóba és elhajtottak. Ottó hazament és nagy zene meg viháncolás hallatszott ki a házából, pedig nem volt ott senki és nincs is villany nála!

 

– És az Erika anyja mit csinált?

 

– Most jön a lényeg! Összeszedelőzködött az Ödi bandájával és rámentek Ottóra. Rátörték az ajtót és benn a házában négy lány volt pucéran! A táborban senki sem tudja, hogy kik azok, biztos faluról hozta őket. Ödinek az apja kihúzta az udvarra Ottót és úgy megölte, hogy azt hittük, hogy meghalt. Máma reggel meg már ott állt a háza előtt és semmi baja sem volt! Pedig úgy összerugdosták, hogy tiszta kéknek kellene lennie, de semmi nincs rajta, teljesen egészséges.

 

– Nem semmi – hüledeztem. – Nagyon élénk a fantáziátok.

 

– Azt hiszi, hazudunk?

 

– Szerintem csak valamit túlreagáltok.

 

Kopogtattak az ajtón. Erika lépett be rajta, őt egy magas, kopasz öregúr követte. A gyerekek arcán rémület látszott.

 

– Tessék?

 

– Elnézést a zavarásért, szeretném elkérni a kislányt az iskolából.

 

– Ki maga?

 

– Horvát Ottó.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter