A TBE kortárs zenét játszik




A nagyvárosi barokk templomépítészet legreprezentatívabb hazai terében barokk hangszereken – és egy érzékenyen kiművelt szoprán hangon – hazai kortárs művek szólaltak meg. A kolozsvári Piarista templom csaknem tele volt e jelenkori opuszok és a Transilvania Barokk Együttes teljesítménye iránti érdeklődőkkel, miközben (értsd: épp ugyanakkor!) a Sportcsarnokban Nigel Kennedy hónapok óta tartó, hatttalmas beharangozó kampányt követően játszotta az Évszakokat. Aki figyelmesen és józanul szemléli a történéseket, most azt állapíthatja meg, hogy a kulturális pluralizmus él és virul. Hiszen a fenegyerekségbe kissé belefáradt megasztár Kennedy és az örökzöld gigasztár Vivaldi mellett/helyett („nem kívánt törlendő”) Hans Peter Türk, Adrian Borza, Cornel Ţăranu, Terényi Ede vagy Adrian Pop zenéje is választható, sőt meglepően sokan választják épp ezt.

 

A Kolozsvári Zenei Ősz az idén is sok emlékezetes pillanatot szerzett. A Transilvania Barokk Együttes koncertjében azonban annyi meghittség is volt, hogy ebben – bár nyilván nem volt explicit célja – talán túlszárnyalta a többi eseményt. Hiszen olyan művek szólaltak itt meg, amelyeket a zeneszerzők szinte kivétel nélkül a TBE számára írtak, akár rendelésre, akár „ajándékba”. Sőt a szerzők közül hárman is jelen voltak a koncerten, három elismert, a hazai zenei életben jószerével kanonizált komponista (H. P. Türk, A. Pop és C. Ţăranu).

 

kortárs zene szószerkezet sokak számára maga az ördög. Pedig – amint Bartha Mátyás, a TBE hegedűse egy interjúban mondta is – korunk zenéje nem jelenti azt, hogy minden annyira futurisztikus, amennyire csak lehet. Sőt az októberi koncert programjában kifejezetten hallgatóbarát, vagyis „közfogyasztásra alkalmas” kompozíciók hangzottak el, mégpedig olyanok is, amelyek többszörösen és félreérthetetlenül utaltak a helyi kulturális közegre: szász népdaltémákra épített modern szvit (Türk: Partita in stile antico), cigány szövegű és temperamentumú lírai „elbeszélés-füzér” (Terényi: Gipsy songs), vagy éppenséggel a karácsonyi-pasztorális érzület többrétegű megfogalmazásai a román kolindától az ortodox liturgikus énekig, a caroltól a francia noëlig (A. Pop: Csillagénekek).

 

De kanyarodjunk vissza még egy-két mondatnyira a hangszerekhez. A Transilvania Barokk Együttes instrumentáriumát – nevéhez méltóan – historikus és/vagy korhű hangszerek alkotják: barokk hegedű, blockflöte („egyenes fuvola”), barokk cselló, csembaló, orgona. Élhetnénk a gyanúperrel, hogy a kortárs zenei munkákhoz nem ez a hangszerkészlet adekvát. Mi tagadás, a TBE műsorára tűzött Cigánydalok (Terényi) például csakugyan szopránra és zongorára íródtak. Az azonban, hogy Mihaela Maxim színes, vérbő, dinamikailag csodálatosan felépített és szövegérthetőség szempontjából is maximális (!) teljesítményéhez Erich Türk nem zongorán, hanem csembalón alapozott, fikarcnyival sem rövidítette meg a szerző partitúrai elgondolását. Másfelől meg: amint már jeleztük, a műsorban elhangzott szerzemények túlnyomórészt a TBE számára készültek. A zeneszerzők tehát alkalomadtán célirányosan fordultak a barokk kor „testére szabott” hanguniverzum lehetőségei felé; vélhetőleg olyan szonorikus adottságokra figyelve komponálták munkáikat, amelyeket manapság nem szokás, de nagyon izgalmas tekintetbe venni.

 

Talán banálisnak tűnhet, mégis érdemes szóba hozni a Transilvania Barokk Együttes belső összhangját. Banálisnak tűnhet, hiszen az együttzenélésnek ez a lélektani-technikai harmóniája minden kamarazenekar konstitutív erénye (kell hogy legyen). De csak aki testközelből, a hangszerek és zenészek fizikai szomszédságából követi a TBE muzsikálását, csak az látja-hallja, milyen és mekkora az egymásra figyelésnek és az öntörvényű zenélés szabadságának aránya. 1995-ben, tehát több mint húsz esztendeje alakult a TBE (igaz, közben a hegedűs Nagy István helyére Bartha Mátyás állt be), de az összecsiszoltság, az együttgondolkodás olyan magaslatára jutott a kamarazenekar, hogy a figyelmes hallgató számára egy-egy szólam belépése valóságos eseménnyel, két vagy több szólam párbeszéde, kereszteződése, összhatása lebilincselő folyamatélménnyel ér fel. Bartha Mátyás, Majó Zoltán, Erich Türk és Ciprian Câmpean érett zenészi barátsága, Mihaela Maxim énektudásának magas kulturáltsága és sodrása félreismerhetetlen és összetéveszthetetlen arcot ad Kolozsvár e presztízs-együttesének.