A Tiszatáj-antológiák bemutatójáról




A Kolozsvári kikötő második napján, kedd délután került sor az Insomniában a Ragyogó pusztulás, a Szlováknak lenni csodás és az Észlelési gyakorlatok című kortárs osztrák, szlovák és horvát irodalmi antológiák bemutatóira. Németh Zoltán és Orcsik Roland szerkesztőkkel Vincze Ferenc beszélgetett.

 

Vincze Ferenc Esterházyt idézve állítja, hogy akkor van szükségünk antológiákra, amikor nem ismerjük eléggé a másik irodalmát, Németh Zoltán hozzáteszi, hogy valóban, nem figyelünk eléggé a környező irodalmakra, inkább a nagy nemzeti irodalmakat, az angolt, a németet, a franciát, a spanyolt részesítjük előnyben, amikor világirodalomról beszélünk, a „kis irodalmak” valahogy elsikkadnak.

 

Arra a kérdésre, hogy melyik szempontot részesítették előnyben, azt, hogy a műfajok, technikák ismerősek legyenek a magyar olvasók számára, vagy, épp ellenkezőleg, a rendező elv a szövegek idegensége volt, Orcsik Roland azt válaszolja, hogy egyértelműen azt tartották szem előtt, hogy ezek a szövegek hogy helyezhetőek magyar irodalmi kontextusba. Németh példákat hoz fel, szerinte érdekes azt megfigyelni, ahogy a szlovák irodalomban megjelenik a poszthumán, beszél a Genrator X-ről, erről a fiktív, versszerző robotról (Peter Macsovszky, Michal Habaj, Andrej Hablák és Peter Šulej közös projektje). Elmondja, hogy fontos volt a szlovák antológia szerkesztésekor, hogy ugyanolyan arányban válogassanak be férfi és női szerzőket.

 

 

 

Hogy mi kapcsolja össze ezeket a szövegeket? Közös pont lehet a transzkulturalitás: Németh kiemeli, hogy a szlovák irodalmi antológiában több olyan szerző művei is szerepelnek, akik több nemzeti identitással rendelkeznek (ilyen például Macsovszky vagy Habaj). Orcsik szerint az Észlelési gyakorlatokban nincs erőteljesen kirajzolható tendencia, de felfedezhetőek kapcsolódási pontok abban, ahogy egyes szerzők a posztmodernhez, a háborúhoz vagy a jugoszláv nemzeti identitáshoz viszonyulnak.

 

Amikor arra terelődik a szó, hogy különböző recepciójú szerzők szerepelnek ezekben az antológiákban, vannak, akiket már szinte közhelyesen jól ismerünk,  ugyanakkor, lehetnek kihagyások, a kötetekből például kimaradtak a drámák, vagy hiányoznak a fiatal osztrák irodalom kevéssé ismert szerzői, Németh elmondja, hogy ők nem arra törekedtek, hogy a szomszédos népek irodalmából reprezentatív antológiát készítsenek, hiszen ezen irodalmak között folyamatos átjárások vannak, s ha vannak, úgy tanulmányozásuk nem sűríthető be és zárható le egyetlen kötet kiadásával.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter