A tökéletes antihős




 

Nagyon erős mondatokkal indul Horváth László Imre regénye, miszerint: „A történelem bűnözők története. Minden más elképzelés róla naiv ostobaság. Olykor persze ártatlan, tiszta szívű emberek is a történelem közelébe tévednek […] őket a történelem szinte azonnal és ocsmány módon ledarálja – még inkább, természetes módon bűnözővé változtatja.” A regény valójában ennek a felütésnek a bizonyítása kíván lenni, amennyiben végigtalpal a 20. századon, 1912-től, a Horthy-korszakon keresztül egészen a magyarországi kommunista diktatúra végnapjaiig. Méghozzá egy olyan tökéletes antihős nézőpontján keresztül, aki maga is kiszolgált minden rendszert, mindegyikben abszolút győztesként lubickolva pénzügyi zsenialitásának és amoralitásának köszönhetően.

 

Ki ez a magát az Odüsszeiából Utisznak („Senkise”) nevező főhős? Olyan, akinek élete forgatókönyvét a történelem egy tollvonással áthúzhatná. 1912-ben született egy Duna menti kis faluban, majd ő is egyike lett a háborús árváknak. Hogy mégse kallódjék el, ennek érdekében fel lehetett volna ruházni ezt a hőst különböző jellemvonásokkal: lehetett volna kitartó, tanulékony, tehetséges, aki nagy áldozatok árán mégis eljut valahova… de itt nem ez történik. És ez a regényben a csavar, az eredeti ötlet, hogy ezt a főhőst valójában a pénz teszi „győztessé”, de ezzel együtt üres figurává. Persze, hogy valaki pénzügyi zsenivé váljék, annak is megvannak a tanulási útvonalai, beavatási szertartásai, felkent papjai. Ezek mind ott vannak a regényben. Igazi fénykora, kivirágzása ennek a típusnak a kommunista diktatúrában jön el, amikor is Péter Gábor, azaz a regényben „Kicsi” fedőnevet viselő államrendőrségi vezető embere lesz. Igazi kaméleonként figyel, átlát mindenkin, éles meglátásokkal mesél a diktatúra ostobán aljas sakkjátszmáiról. Viszont – ez nagyon fontos – ő is csak egy közülük, a játszma egyik figurája. Vezérek jönnek-mennek – a diktatúra saját portáján belül is tisztogat –, Utisz marad. Pénz ugyanis mindig, minden rendszerben és mindenkinek kell. Utisz mindeközben maga is jól él, sőt, ahogy mondja, még jobban, ugyanis a zsidó, Medák Gedeon, Budapest mágnása, pénzembere tanulóévei kezdetén beavatja a jól élés rejtelmeibe. Ezzel szemben a kommunista vezéreket – ahogy mondja – csak hentergő disznókká változtatja a pénz.

 

Az olvasó a regény olvasása közben átadhatja magát a szinte kellemes borzongásnak, lám-lám, ilyen a sátáni amoralitás… Egyszerre lehet példázatként olvasni – a regényben megemlített történelmi események valóban megtörténtek –, a morálnélküliség természetrajzaként, valamint a főhős nézőpontjából előadott sztoriként, a cinikus pénzember történelmi meglátásainak szórakoztatóan izgalmas történeteként.

 

 

Horváth László Imre: A Kicsi embere. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.