A történetek helye – Láng Orsolya budapesti könyvbemutatójáról




Láng Orsolya Pályamatricák (Lector, Marosvásárhely, 2020.) című útinaplóját mutatják be november 2-án, hétfőn este 19 órától a budapesti Nyitott Műhelyben, a szerzőt Molnár T. Eszter kérdezi az emlékezés lehetőségeiről, az élmény átadásáról, az úton levés öröméről és magányáról. Sikerül stílusosan érkeznem, mert elnézem a megállót, ahol le kéne szállnom, így a busz ablakából én is beutazhatom Buda rejtett kis utcáit, amelyeken meglepő módon erős otthonosságérzettel tölt el. Szerencsére nem kések sokat, a Nyitott Műhelyben a közvetlen hangulat vár.

 

A Pályamatricák című kötetben Láng Orsolya útirajzait olvashatjuk, a szerző fotóival kiegészítve: az első szövegek a göttingeni Goethe Intézet blogján jelentek meg németül, amikor egy ösztöndíj jóvoltából ott tölthetett el hosszabb időszakot. Ezek magyarul a Helikonban olvashatók. Később, Seres Lili Hanna megkeresésére a Prae folyóirat portáljára készített útinaplót, Bukaresttől egészen Makaóig. A könyv egyszerre városrajz és korhangulat is, a részletekben viszont mégis ott kukucskál Kelet-Európa ördöge (angyala?).

 

 

 

Molnár T. Eszternek az a benyomása, hogy az utazás élménye voltaképp átadhatatlan. Hiába böngészi az ember mások nyaralási fotóit, tényleges öröm nem igazán, legfeljebb irigység ébred benne. Az, hogy egy ilyen élményből mi átadható, azt Láng Orsolya sem tudja pontosan, igazából az a célja ezekkel az útirajzokkal, hogy legalább saját maga számára élményhűen rekonstruálja az akkor átélt pillanatot. Viszont, mivel ezeket a szövegeket eleve megjelenésre szánta, ezért szem előtt tartotta azt, hogy befogadhatóvá tegye a személyességet. Bizonyos értelemben fél az írástól, nehéz volt számára megtalálni azt a lendületet, amely segít végiggördülni a szövegeken.

 

Amint arra Molnár T. Eszter is rávilágít, a kötet első felében főleg az utazás magányának szigetei bukkannak fel. Láng Orsolya szerint lehet úgy figyelni egy tök közömbös teret is, hogy az szórakoztatóvá válhasson – legalábbis saját maga számára. Ebben a figyelemgyakorlatban segít az egyedüllét. Ha az utazást történetként szemléli, a maga kalandjaival és nehézségeivel, akkor a tapasztalás sokkal élményszerűbb, ezáltal működőképesebb is. Utólag az adott kudarcok is humoros megvilágítást nyernek, de ehhez elengedhetetlen, hogy az ember kívülről tekintsen magára.

 

Láng jóval inspiratívabban éli meg a keleti helyeket, mert Nyugaton az az ismerős kényelem van, amit itt is próbálunk – többé-kevésbé – lemásolni. Keleten viszont egy teljesen idegen világ működik, ahol a kulturális különbség hatására az ember könnyebben kimozdul a komfortzónájából. Mert minden helynek van egy története. És a jó történetnek mindig helye van.