A változóban keresni az állandót – Kolozsváron a szatmárnémeti Sugárút




Az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében a Kolozsvári Magyar Napokon is bemutatkozott a szatmárnémeti Sugárút irodalmi folyóirat. Végh Balázs Béla főszerkesztővel és Végh Balázs tördelőszerkesztővel Karácsonyi Zsolt beszélgetett a Bulgakov Kávéházban augusztus 19-én.

 

Szatmárnémeti és környéke olyan irodalmi személyiségeket adott nekünk, akik nélkül nem is tudnánk elképzelni az erdélyi magyar irodalmat, ilyen Dsida Jenő vagy Páskándi Géza. Nehéz azonban úgy ápolni egy szatmárnémeti folyóiratot, hogy a környező „óriások” (jelen esetben Budapest vagy Kolozsvár) ne szippantsák el a helyi értelmiséget. Ugyan a szatmárnémeti Sugárút igen gazdag hagyománnyal rendelkezik, hiszen már a világháborúk közötti periódusban is volt történelme a partiumi szellemi forrásvidéknek, mégis sajátos kihívásokkal kell szembenéznie valakinek, ha önálló és regionális szépirodalmi-kulturális folyóiratot vezet.

 

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra

 

Múltbéli elődjeihez kapcsolódva, a szatmárnémeti Súgárút megőrzi műhelyjellegét, valamint továbbra is fenntart egy elég szigorú minőségi szűrőt – emelte ki a lapszámbemutatón Végh Balázs Béla. Mindemellett a folyóirat szerkesztői nem feledkeznek meg szépirodalom és irodalomtudomány „nagyjai”-ról, például a tíz éve elhunyt Cs. Gyimesi Éváról vagy a nyáron 85. életévét töltő Láng Gusztávról, akinek legfrissebb nyári lapszámukat szentelték. És bár az aktualitással nehéz lépést tartani – különösen egy negyedévente megjelenő lap esetében, mint amilyen a Sugárút is –, Végh Balázs Béla szerint elég csupán „a változóban keresni az állandót”. Ez a törekvés jól érződik a Sugárút erős kritikai és recenziós anyagában, továbbá a román és német irodalomra való kitekintésében. Mindezek mellett rendszerint két-két vers és próza is helyet kap a lapszám első tömbjében.

 

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra

 

Zárásképp a Lakatos-házaspár nyilatkozott röviden a Sugárútról, hiszen mindketten fontos munkatársai a lapnak: Lakatos Artur a Sugárút történelmi rovatáért felelős, Lakatos-Fleisz Katalin pedig rendszeresen közöl szépprózát, kritikát vagy irodalomtörténeti munkákat a lapban. Lakatos-Fleisz Katalin kiemelte, hogy szatmári származású szerzőként fontosnak tartja, hogy egy hozzá közel álló irodalmi közegben is jelen legyen, továbbá az is fontos szempont számára, hogy a publikációiának súlya legyen, épp ezért igyekszik minőségi munkát nyújtani. Lakatos Artur először felesége révén szerzett tudomást a Sugárútról, azóta is szívesen együttműködik a lap szerkesztőségével, legfőképp helytörténeti munkákban gondolkodik.

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra

 

Karácsonyi Zsolt kiemelte, hogy már hét évfolyamot tudhat maga mögött a folyóirat – célszerű tehát a kérdés: hogyan tovább? Végh Balázs Béla megjegyezte, eget-földet rengető módosulásokat nem tervez eszközölni. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy biztosítsa a folyóirat munkaerejének „utánpótlását”, ezért igyekszik fiatalokat is bevonni a lap működésébe, hogy idővel átadhassa a főszerkesztői feladatkört. Korábban a Sugárút sikeresen megteremtette a saját centrumát és baráti körét, ehhez pedig sajátos illúziók is társultak, amelyeket továbbra is ápolni kell, hiszen – ahogy azt a lapszámbemutató végén nagyszerűen összefoglalta – „illúziók nélkül ezt nem lehet csinálni”.