Aki másnak verset ás – André Ferenc könyvbemutatójáról




André Ferenc debütkötete 2018-ban jelent meg a Jelenkor kiadónál – ennek alkalmából Serestély Zalán beszélgetett a szerzővel a kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül, az E-MIL rendezvények sorozatában, május 10-én este a Bulgakov kávézó teraszán. Serestély Zalán reflexív párbeszédre invitálta a meghívottat: hat kérdésre és a kötettel kapcsolatos témára verssel is kellett válaszolnia André Ferencnek.

 

 

 
A beszélgetést a kötetcím sajátossága indította – szótagadó – melyet a könyvborító designja is háromba tagol. A háromféle szójátékot magába foglaló cím (szó-tagadó, szótag-adó mint odaadási gesztus és szótag-adó, mint adózás szótag után) André Ferenc számára a nyelvhez való sokrétű viszonyulást jelenti, a kimondást követő bizonytalanságot. Serestély arra volt kíváncsi, miként kapcsolódik a szerző ismert slammersége a tágabb értelemben vett költészethez: a válasz abban rejlik, hogy mindkettőben kísérletezett rímekkel és ritmusokkal, sőt, felhasznált verssorokat slamszövegekben is. Ugyanakkor másféle szándékkal ül le verset írni, s mint később megtudhattuk, általában „egy szuszra” írja meg nagy lélegzetvételű verseit.

 
Serestély a kötet szövegeiben azt látja, hogy tele van transzgresszív, túláradó képiséggel, melyek időnként felszámolják a nyelv vonatkozásait (lásd pl. a telefonnal közösen írt, szövegkiegészítő alkalmazással létrehozott versciklust). André Ferenc erősen asszociatív, „mindenről folyamatosan eszembe jut valami indokolatlan sz*rság”– mondja, és közben hozzáteszi, hogy mondatfoszlányokat és verssorokat gyűjt, amelyekből majd összeállíthatja nagy, szőnyegszerű verseit.

 

 

 
Beszélgetőtársának fontos észrevétele, hogy a „mi”, a többesszám első személy színrevitele nem mindig meghatározható, de folyamatosan jelen van mind a szenvedésben, mind a boldogságban, egyáltalán – a történésekben. A ragaszkodás különböző manifesztumai jönnek létre az állatokkal és az emberekkel való viszonyokban, illetve a folyamatos bizonytalanságban és szorongásokban is. A hosszú, erős sodrású verseknek az a funkciójuk, hogy elolvasásukkor zsigeri élményt is provokáljanak, dinamikába hozzák a testi érzékelést is a költészetben. Serestély szerint sem tagozódik be ez egy kontemplatív, leíró költészeti hagyományba.

 

A szerző a sintér, szerpentin, menekülés skodával, körömágy, csak elhallgatni lehet című verseit hallhattuk az est folyamán, illetve a beszélgetés végén a telefonnal közösen írt, humoros android-versciklusból, az aki másnak verset ásból is felolvasott André Ferenc.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter