Álljunk meg egy szóra Karácsonyi Zsolttal




Az E-MIL Álljunk meg egy szóra eseménysorozatának Karácsonyi Zsolt volt a meghívottja május 25.-én, akivel László Noémi beszélgetett a Bulgakov kávéházban.

A meghívott öt verseskötetének kiadása között egyre növekvő idő telt el, erre hívta fel a figyelmet László Noémi. Karácsonyi Zsolt ennek kapcsán elmondta, hogy hiába szeretné felvázolni, hogy mindez egy ördögi terv része volt, az ok sokkal egyszerűbb annál, hiszen fordítással is foglalkozik, 2008-2014 között tíz fordításkötete jelent meg, köztük két ötszáz oldalas mű is szerepel. László Noémi elmesélt egy rövid történetet, ahol Szilágyi István azt mondta a meghívottal kapcsolatban, hogy mindenkit le fog majd körözni, mert ő dolgozik. Mire ő viccesen megjegyezte, hogy ha ezt tudta volna, akkor még többet dolgozott volna, így viszont egyszer bevallotta Szilágyinak, hogy ő igazából lusta, csak leplezi.


A beszélgetés további részében szó esett róla, hogy a meghívottnak több kiadónál jelentek meg a könyvei. Elmondása szerint e mögött nincs stratégia, hiszen ha lenne, akkor csak erdélyi kiadónál adna ki könyvet, mivel az eljut Magyarországra, míg fordítva ez nem történik meg. Ezt követően személyes történetekre tért át a beszélgetés fonala, ahol a román nyelvvel való találkozás, Nichita Stănescu hatása került elmesélésre, valamint az, hogy számára a vers, függetlenül attól, hogy ki írta, akkor lesz jó, ha képes az olvasót egy másik térbe léptetni olvasás közben és egy élő festményt próbál létrehozni számára.
László Noémi arról kérdezte Karácsonyi Zsoltot, hogy milyen változás ment volna végbe a költészetében, ha nem találkozik Bréda Ferenccel, melyre azt a választ kaptuk, hogy az irány maradt volna, de természetesen kölcsönösen hatással voltak egymásra, hiszen adott esetekben egy térben gondolkodtak azonos problémakörök felett. Bárki elcsodálkozna azon, hogy egy ember képes annyi mindent csinálni egyszerre, mint Karácsonyi Zsolt, aki egyetemi tanár, a Helikon főszerkesztője, az E-MIL elnöke, fordító, költő és még sorolhatnám mindazt a tevékenységet, amelyet végez, és nem látszik rajta a megterheltség. Saját vallomása szerint is a mindenre odafigyelés az a létmód, ami által ebben a világban tud létezni, nem is gondolkodott soha azon, hogy mást kellene csináljon.


Megtudjuk azt is, hogy egy Helikon szám nem jöhet ki üres lappal, és ha választania kellene, akkor az Odüsszeiát, a Pontusi leveleket és egy antológiát, mely Villon meg Horatius költészetét tartalmazza, vinne magával egy lakatlan szigetre, hiszen számára a magyar irodalom annyira közel van, mintha egy focipályán edzenének a szerzőkkel. Néhány szöveg felolvasása után elmondja, hogy most egy időre abbahagyta a fordítást, talán egy új verseskötet előkészületeinek fog hozzá a közeljövőben.
Bréda Ferenc a beszélgetés végén hozzáteszi, hogy számára furcsa volt Karának ez az „eufemizált” változata, ami kicsit unalmas ahhoz a Karához képest, akit ő ismer. Viszont hozzáteszi, hogy nem ismer még egy olyan embert, aki ennyi energiát képes belefektetni a munkába. A meghívott viccesen hozzáteszi, hogy ezúttal valóban nem vadultak be annyira, de nem is Karát, hanem Karácsonyi Zsoltot próbálták bemutatni. Egy szavalással zárja végül az estet.

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter