Álljunk meg egy szóra Szántai Jánossal




Szántai János volt a február elsejei Erdélyi Magyar Írok Ligája és a Bulgakov Kávéház Álljunk meg egy szóra közös irodalmi beszélgetés-sorozatának vendége. A szerzővel, László Noémi beszélgetett. Sok mindenről szó esett, amire viszont felkeltette a közönség kíváncsiságát, hogy a vívás, punk, zene, katonaság, orvosi forgatagában hol ütötte fel a fejét az írás.

 
 

 
Szánta elmondása szerint kiemelkedő vívó karrier inkább az apja és nagyapja nevéhez fűzhető, aki még vívó iskolát is alapított. Próbálkozásai azonban neki is voltak, viszont mikor egy alkalommal leesett a bordásfalról és eltörte a térdkalácsát, vívó karriere befuccsolt. Orvosi diplomával viszont rendelkezik, amihez hozzáfűzte, hogy sok ideig próbálkozott bejutni orvosi egyetemre, ami három éves próbálkozása után össze is jött. A filmszakértői tehetségéhez annyit említett meg, hogy bár 7 évig képezte a diákokat a BBTE Színház és Televízió karán, mivel nem volt mesteri és doktori végzettsége, sajnálatos módon búcsút kellett intenie diákjaitól. Ennek ellenére nem haragszik, örül, hogy ezelőtt 7 évvel valakinek egyáltalán eszébe jutott a neve. Ugyanis mikor elkérték tőle az összes lehetséges papírokat, moziplakátokkal meg egy CV-vel tudott szolgálni. Olyan filmek plakátját mutatta be, amelyeknek ő volt a producere, segédrendezője, forgatókönyvírója vagy dramaturgja.

 
A meghívott 25 évvel ezelőtt a Sadomazoveanu zenekar frontembere volt, aki nevetve mesélt az első komolyabb találkozásáról a zenével a Heltai pincéjében, ahová úgy mentek el társaival, hogy egy próbatermet szerettek volna kérni: ,,kinéztük, hogy mikor nincs ott Hangai mester, és akkor toltuk.” Ám egyszer megérkezett, miközben ököllel és egyéb eszközökkel püfölték az ő hangaszereit és azonnal kirúgták onnan. Úgy gondolja, összes infantilizmusukat kiélték ezzel a zenekarral, és bejelentette, hogy ugyan szervezőkkel nem beszélt róla, de terveznek fellépni a kolozsvári magyar napokon.

 
 

 
Aztán egyszer csak elkezdett írni, ,,borzasztó, katasztrófa szövegeket’’, amihez valószínűleg hozzájárult az is, hogy mivel nem jutott be az orvosi egyetemre nagyon hosszú ideig, 89’-ben beharangozta édesapjának, hogy szeretne bölcsészkarra járni, aki az ötletet viszont nem igazán támogatta. Elmondása szerint szerencséje is volt, mert olyan embereket dobált elé az élet, akik egyszerűen odafigyeltek ezekre a szörnyű írásaira – itt két költő nevét említette: Balla Zsófiát meg Lászlóffy Aladárt, akik a szárnyaik alá vették. Sok embernek köszönetet mondott ugyanakkor, akik a maguk módján nem tanítani akarták, hanem elmondták véleményeiket, és ennek következtében úgy gondolja, jobb emberré vált. Demény Péter volt az, aki szíven szúrta egy földbe döngölő kritikájával a verseiről. “Tönkretett, s ha most itt ülne, dagadna a mája, de abszolút igaza volt, és ezek után elhagytam ezt az egészet, és másra kezdtem koncentrálni. Aztán most, hogy életemnek abban a szakaszában vagyok, hogy nem élek házassági kötelékben, valami történt, ami miatt ezek a szövegek megszülettek és én se gondoltam volna azt, hogy olyan visszaigazolások érkeznek általam nagynak tartott költőktől, meg irodalmárok részéről, akik azt mondják, hogy ezek jók.”

 
 

 
Az írásról úgy véli, hogy minden annyira szubjektív, hogy az ember megtud írni bizonyos dolgokat azelőtt, hogy megtörténne vele. A személyes tapasztalás segít abban, hogy egy történés, folyamat lényegét átlássuk, viszont nem érdemes a magánmitológia szintjén tartani.

 
Mindezek mellett egy egyszerű “ürgének” tartja magát, s szerinte az alázathoz ez kell, hogy az ember ne szálljon el. Karriert kell építeni, az imidzshez hozzátartozik a reklám, meg mindenféle építkezés, viszont ő képtelen “benyalni” magát, ugyanakkor ennek örül is, s felnéz azokra az emberre, akik karriert építenek, s néha még irigykedik is.

 
A beszélgetés végén pedig hozzátette, hogy ennek ellenére vannak dolgok, amiben ő is maradandót tudott alkotni: ,,Úgy gondolom, hogy azokat a szövegek, amiket jó ideje kiadok a kezemből, megállják a helyüket. Vállalható, tisztességes szövegek. Örülök annak, hogy mindig van kitől tanuljak, és időnként teljesen korrekt szövegeket tudok produkálni a foter.ro oldalára, és azok a filmek, amiken részt vettem, azok is megállják a helyüket.”

 

 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter