Álljunk meg egy szóra Szőcs Gézával




Augusztus 19-én, a Kolozsvári Magyar Napok E-MIL rendezvényei sorozatában ezúttal Szőcs Gézával beszélgetett László Noémi. A szűk időkeret ellenére igencsak sokszínű beszélgetés bontakozott ki, melynek első témája a véletlen, a sorsszerűség és az egybeesések voltak. Ezek Szőcs Géza számára ismerős jelenségek, de frissességgel, filozófiai töltettel magyarázta, hogy alakjához sokan prófétai vonásokat társítanak, ezért létjogosultnak tartja, hogy a sorsnak „vannak rejtett dramaturgiái”. Ugyanakkor a két nap múlva 63-ik születésnapját ünneplő szerző azt is hangsúlyozta, hogy ahogy telik az idő, a helyszínek, tárgyak és személyek szabályos mintába és összefüggésbe rendeződnek – a kiszámíthatatlanság lassanként felszámolódik.
 
 
14087595_657182221113535_1114872205_o
 
Szőcs Géza legújabb kötete kínai fordításban jelent meg, amelyet Yu Zemin fordító válogatott össze, a pekingi könyvhéten mutatták be, valamint nem más jegyzi a kötet egyik előszavát, mint Mihail Szergejevics Gorbacsov. Szőcs azonban hangsúlyozta, hogy számára fontosabb hazája – ezen belül Erdély – kritikusi, olvasói véleménye, mely nem cserélhető le rangos politikusokéra. László Noémi ennek értelmében a szerző politikai és költői énjének hasonlóságairől, illetve különbségeiről is kérdezte Szőcsöt, aki frappáns választ adott: azok, akik osztják politikai nézeteit, rendszerint nem kedvelik költészetét, akik meg szeretik a verseit, azok többnyire vitába szállnak politikai gondolkodásmódjával. Ugyanakkor hiába skatulyázná be bárki is őt valamilyen politikai irányvonalba, mivel megvan a saját „szuverén értékösztöne”– noha a költő és politikus alakja a magyar hagyományban sokszor ötvöződik.
 
 
14045329_657182247780199_1258499202_o
 
A beszélgetés legizgalmasabb pontján szó esett arról is, hogy Szőcs Géza egyfajta „mikrofilológus”, ami nem mást jelent, mint hogy szeret elfeledett, föl nem fedezett, rejtett irodalmi alkotásokat, szerzőket gyűjteni, hogy a későbbiekben beilleszthesse az irodalomtörténet hézagaiba. Így tudtuk meg, hogy kihez is írta József Attila az Altatót, vagyis kit takar a kis Balázs. Gellér Balázs (Gellér Károlyné Ottó Gizella, Ottó Ferenc meghurcolt zeneszerző húgának fia) huszadik század viharos évtizedeiben az 1956-os szabadságharc katonája volt, aki végül Kanadába emigrált és nemrégiben hunyt el. László Noémi szót ejtett Szőcs korábbi filológiai munkáiról is, nevezetesen Radák Polixéna bárónő halálához kötődő, az irodalom süllyesztőjében eltűnt szövegekhez kapcsolódó munkájáról, illetve Janus Pannonius csapnivaló politikai szerepvállalásáról, melyet költői alakja mellett nem említenek. A beszélgetés záróakkordjául az a kérdés szolgált, hogy milyen regény lenne Szőcs Géza életrajzából – fejlődés-, lélektani-, leány- vagy kalandregény? A válasz: szürrealista krimi.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter