Amelyben Kőrösi Csoma Sándor és Petőfi a magyar őshazát keresik – Molnár Vilmos az Almásy László Kultúrtörténeti Körön




A Kolozsvári Magyar Napokon megszervezett Almásy László Kultúrtörténeti Körön forgatagos kalandokban volt része az érdeklődőknek: Boros Lóránd házigazda és Molnár Vilmos író, a Székelyföld folyóirat szerkesztője részletesen kalauzolta végig a közönséget Kőrösi Csoma Sándor nyomában. Körbebarangoltunk egész Ázsián, illetve Csoma Sándor életében is. Kalkuttától Tibetig pedig volt lehetőség szembe menni a legkülönfélébb figurákkal is: voltak közöttük meditáló szerzetesek, elszánt Csoma kutatók, Petőfi Sándor, az Ördög és maga a Jóisten előbukkant valahonnan.

 

 

 

Kőrösi Csoma Sándor életéről és munkásságáról indológusok, grafológusok, amatőr amerikai regényírók, hindu szerzők és lámák is írtak, természetesen változó színvonalon. Ezek jelentős mértékben járultak hozzá a Csoma körüli kultusz kialakulásához. Molnár Vilmos az általa szerkesztett tanulmánykötetben, amely a Székely Könyvtár könyvsorozat 76. darabjaként jelent meg, olyan írásokat gyűjtött össze, amelyek új szempontokat vagy felfedezéseket mutatnak fel a Csoma-kutatásban. Ugyanakkor bizonyos demisztifikáló szándék is motiválta: úgy véli, Kőrösi Csoma olyan eredményeket ért el a való életben, hogy az egyáltalán nem szorul misztifikálásra. A tanulmányokat úgy igyekezett összeválogatni, hogy Kőrösi Csoma teljes életét lefedjék, így az is kapjon egy valamennyire egységes képet róla, aki azelőtt nem igazán ismerte őt.

 

 

 

 

Bár a kultuszhoz szervesen hozzátartozik Kőrösi Csoma hírhedt akaratereje és kitartása, Molnár elmondta azt is, hogy az első tibeti-angol szótár készítője soha nem hazudott és valóban rendkívül szigorú elvek szerint élt. Mivel Kőrösi Csoma székely katonacsaládból származott, ezért nem kaphatott teljes érvényű útlevelet, csupán „kis határátkelő” bizonyítványt, ez viszont csupán kétheti tartózkodásra jogosította fel őt az országhatáron kívül. A határnál, mikor kérdezték, milyen nyelveket beszélt, a poliglott kutató csak az angolt, görögöt, latint vallotta be, viszont elhallgatta azt, hogy beszél törökül, arabul és egyéb keleti nyelveken is, nehogy megsejtsék, hogy ő nem is tervez visszamenni. Ez az apró ferdítés miatt viszont egész életében marta a lelkifurdalás: évekkel későbbi leveleiben is beszélt arról, hogy mennyire mélyen bántotta az, hogy nem erkölcsösen cselekedett. Azt is megtudhattuk, hogy többnyelvűsége és bolyongásai miatt gyakran kémnek nézték őt a határátkelőkön. További érdekesség, hogy Kőrösi az első magyar, sőt az első európai, akit bodhiszattvává (buddhista szent) avattak Japánban 1933-ban.

 

 

 

Molnár Vilmos érdeklődését Kőrösi Csoma előbb irodalmilag ragadta meg, számos rövid novellát írt a róla, az inspiráció a tanulmánykötet szerkesztéséhez innen érkezett. Mivel a tanulmányok kellő pontossággal követik Kőrösi Csoma életét, ezért Molnár a szépirodalmi feldolgozásaiban bátran teret enged a fantáziának. Humoros történeteiben, mint kiderült, az első magyar tibetológus találkozik az Ördöggel Kalkuttában, az Istennel a Himaláján, de még Buddhával, sőt Petőfi Sándorral is. És amilyen elképesztő Kőrösi Csoma Sándor élete, úgy ezek az abszurd történetek is teljesen hihetőnek tűnnek.

 

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra