Ami bekerül a tradícióba, az bemerevedik – a Margó harmadik napjáról




Az olvasás magányosságáról, mondatokról, melyek később új értelmet nyernek, írói elevenségről és arról, hogy nem mindenkinek jön be Aranytól a Buda halála – így telt a Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napja a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban.

 

Néha be kell hajtani a könyv sarkán a papírt

Számomra a könyv szent és sérthetetlen. Távol tartok tőle mindent, ami csak kárt tehet benne. Nem gyömöszölöm táskába, nem teszek le mellé teli poharat, de írni se szoktam bele. Maximum mellette jegyzetelek. Van is erre egy füzetem. Ám Udvaros Dorottya más. Elmondása szerint, neki mindig ceruza van a kezében, mikor olvas, és rengeteg jelölés van a könyveiben. „Az e-book csodálatos dolog, de nem lehet a sarkán behajtani a papírt…”

 

Június 14-én délután, a Margó Extra meghívottjaként árulta el ezt a színésznő, aki többek között arról is mesélt, hogy Esterházy Péter Termelési-regénye nála telis-tele van színes jelölésekkel. Mert olvasás közben végig azt érezte bizonyos gondolatoknál – ahogy haladt előre a könyvben –, hogy újra s újra vissza kell lapozzon majd hozzájuk, mert ezek később már mást is fognak jelenteni.

 

 

 

A színésznő igazi rajongója Csehovnak. Több darabjában is játszott már, a Három nővérben volt Natasa és Olga is, de játszott a kevésbé ismert A manóban is, mostanság pedig a Nemzeti Színház műsorán levő Meggyeskertben lehet színpadon látni. „Abszolút szerelmes vagyok Anton Pavlovicsba! Amikor őt játsszuk, mindig azt érezem, vele nem lehet bekkelni. Az ő műveiben mindig van valami picike mondat, ami megüti a fülemet. Olyan mintha soha nem hallottam volna, pedig egy próbafolyamat alatt több százszor is elmondod vagy hallod ugyanazokat a sorokat…” – mesélte Udvaros Dorottya, aki az Ott Annával zajló beszélgetésre magával hozta Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács című regényét és Márquez Száz év magányát is. És ha már meghatározó olvasmányélmények, kihagyhatatlan volt a sorból Bartis Attila A nyugalom c. regénye, amiről a színésznő azt mondta: „torkon ragadt és nem eresztett.” Később, nemcsak a regény színpadi változatában játszhatott, de filmen is eljátszhatta (Nyugalom. r. Alföldi Róbert) Weér Rebeka szerepét. „Minden szerep megformálása egy terápia én pedig azzal, hogy eljátszhattam Weér Rebekát, sok mindent megértettem az édesanyámmal kapcsolatban. Olyan érzésem volt, mintha csak az én anyukámat írta volna meg Bartis…” – fogalmazott a színésznő, akinek szülei szintén szakmabeliek voltak.

 

Arról pedig, hogy az olvasás magányos tevékenység-e, Udvarosnak határozott véleménye volt: „Nem mondanám, hogy magányos tevékenység, mert mikor olvasok, akkor együtt vagyok a regénnyel és a saját képzeletemmel is, ami végtelenül gazdag tud lenni, ha van, ami beindítsa”.

 
Az írók nem szobrok, hanem érinthetők és elevenek

„Nem unod még?” Merült fel az ismeretségi körömben a kérdés, mire én csak pislogtam bambán. „Dehát ez Háy…” – vetettem oda. A helyzet az, hogy mióta megjelent a Kik vagytok ti irodalmat újraélesztő könyv, azóta kb. ez volt a negyedik beszélgetés, amit önként hallgattam végig a mű apropóján. Mert a szerző mindig tud újat s újat mondani, hiába ugyanarról a könyvről van szó. Ráadásul mindezt teszi olyan humoros és tartalmas módon, hogy azt tényleg nem lehet megunni. Ha a könyvre azt mondjuk, olvasmányos, Háy Jánosról én azt mondanám, hogy ő meg hallgatványos.

 

 

 

Elmondása szerint mindig tervezte, hogy ír egy esztétikát, a barátai tudják is róla, hogy ő aztán szeret okoskodni. Ám idővel rájött, hogy csakis műveken és alkotókon keresztül tud esztétikai problémákról beszélni.

 

„Az a tapasztalatom, hogy ami bekerül a tradícióba, az bemerevedik, az alkotók pedig szobrok lesznek. A célom az volt, hogy érinthetők, elevenek legyenek az írók. Megpróbáltam élő emberként elképzelni őket” – mondta Háy hozzátéve, hogy számára már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy nem tankönyvet vagy irodalomtörténeti munkát akar írni, sokkal inkább egy olyan könyvet, ami a szerzők elevenségét, emberi oldalát mutatja be. Nem akart „1000% tisztelettel” írni az életművekről, és nem volt hajlandó úgy tenni, mintha minden fontosnak tartott mű összes betűje tökéletes lenne. „Ne legyen már azért lelkifurdalásom, mert nekem nem jön be a Buda halála” – mondta.

 

 

 

Beszélgetőpartnere, Valuska László arra is kíváncsi volt, hogy íróként hogyan hatott rá ennek a könyvnek a megírása. „Biztos, hogy ezek befolyásolják az embert. A problémák, amiket felvetettem, mind az én valós problémáim, csak a szerzők révén tárgyiasultak.”

 

 

 

fotók: Margó Fesztivál facebook oldala