„Amíg a nyelvtan hozzájuk nem igazodott” – Sztercey Szabolcs könyvbemutatójáról




Sztercey Szabolcs A nyelvtani közép című verseskötetének bemutatójára május 13-án került sor a Bulgakov kerthelyiségében, délután hat órától. Az egybegyűlteket Karácsonyi Zsolt köszöntötte, majd Horváth Benji ismertette a szerző első kötetét. 

 
 
 

 
Horváth Benji bevezető kérdése a kötet kialakulását illető koncepciót célozta meg, így kiderült, a szerző vezérelve egyfajta „útinapló” megírása volt, amely a kötet bizarr, kaotikus világát mutatja be. Ugyan a verseket címek helyett számjegyek jelölik, a sorrendnek nincs meghatározó jellege: ahogy megsemmisülni látszik a teremtés-pusztítás realitása és a nyelvi szisztéma, úgy borul fel a számok egymásutániságának rendszere. Horváth Benji szerint senki sem dolgozott még így a nyelvvel: egyfajta „nyelvi vadnyugat” érezhető versekben, amely egyszerre antropocén és urbanogén, szimultán aknázza ki az állati és az emberi világ sémáit – mindezt anélkül, hogy erőltetetten mitologizáló jellegűvé válna.

 
 

 
Sztercey Szabolcs elárulta, számára fontos, hogy a versei mindig váratlanul – olykor befejezetlenül, egyfajta önpusztító gesztussal érjenek véget. A beszélgetést versfelolvasások egészítették ki, különösen a 18-as számú vers aratott nagy sikert a jelenlévők között, amely a bármivé válhatóság utópiája elé tartott görbe tükröt: „mintha a mallban választhatnánk testet”, tette hozzá Horváth Benji. Többek közt az is kiderült, hogy a szerző ambivalens, kettős lénynek látja az embert, ezért ebből a szempontból közelíti meg a verseiben is: az emberalak két ellentétes pólus feszültségéből rajzolódik ki. Főbb példaképekként Borbély Szilárdot, Borgest és Krasznahorkait nevezte meg, bár a költészettel először középiskolásként ismerkedett meg, akkor Pilinszky versei gyakoroltak rá különösen nagy hatást.

 

Lezárásképp Benji egy rövid játékra hívta meg a szerzőt: mindegyik kérdésére csupán egy-egy versben kellett válaszolnia, magyarázatok nélkül. Így kiderült, hol látja Sztercey Szabolcs a nyelvtani közepet, lehet-e otthonabb a nem-otthon, illetve az is, milyen fantomok kísértik. Zárszóként elhangzott a kötet legelső verse, majd a könyvbemutató dedikációval folytatódott.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter