Amikor a hagyomány agyonnyomja a kreativitást – Késelés Villával 2019-ben is




Az év első Késelésének Bordás Máté és Terék Anna volt a vendége a budapesti Nyitott Műhelyben. A január 21-én tartott beszélgetés házigazdája – Vida Kamilla és Csete Soma – a két szerző kapcsolódási pontját úgy határozta meg, hogy: „mindketten egyfajta merész megszólalásmódból beszélnek az olvasókhoz”.

 
 

 
Terék Anna 2017-ben Halott nők címmel adott ki verseskötetet, melynek történetei expliciten a halál utáni perspektívából vannak ábrázolva. „Sokat gondolkodtam azon, hogy talán szükségem volt öt halott nőre ahhoz, hogy végigbeszéljem az összes szenvedésemet. Csak úgy jöttek valahonnan ezek a történetek, amik egyszerre érdekesek és megterhelőek voltak számomra. Talán azokban az években nagyon halottnak éreztem magam. Sokat is foglalkoztatott a halál, a halál közeli élmények, a halál utáni állapot…” – magyarázta a vajdasági születésű, jelenleg Budapesten élő költő, drámaíró. Olvasmányélményeihez és inspirációihoz hozzáfűzve, Terék elmondta, hogy amikor nagyon vehemensen írja a verseit, olyankor igyekszik tudatosan nem olvasni semmit, hogy az ne legyen rá hatással. „Bár otthon nagy hagyománya van a valakire való hasonlításnak. Több vajdasági irodalmárral is beszélgettük, hogy van egy ilyen téves beidegződése az embereknek, hogy ha nem ismered Sinkó Ervint és nem írtál valamit legalább úgy, mint ő, akkor nem is fog befogadni az irodalmi közeg. Ez baromság, mert lényegiben így a hagyomány fogja agyonnyomni magát a kreativitást, az új hangokat, a lehetőségét, hogy az ember egyáltalán megszólaljon.”

 
 

 
Bordás Máté, aki nyelvszakosként fordításokkal is foglalkozik, fordításai kapcsán elmondta, hogy ezen a területen az érdekli igazán, hogy miképp tud megszólni, autentikusan hangot adni egy német versnek, ami egyébként csak lefordítva magyarra rossz lenne.
 
 

Ha olvasás közben máson gondolkozol, az eleve rossz

A moderátorok azon kérdésére, hogy mi az, ami nem fogja meg őket egy olvasmányban, esetleg mi miatt szoktak félretenni vagy végérvényesen letenni egy könyvet, a meghívottak különbözőképpen nyilatkoztak. Ameddig Bordás Máté költő, fordító figyelmét azok a könyvek nem kötik le, amelyek nem elég megrázóak, amik „nem lövik ki” az ingerküszöbét, illetve a túl személyesektől is szereti távol tartani magát, addig Terék Anna azokat a könyveket nem szokta végigolvasni, amiknek olvasása közben egy idő után másról kezd el gondolkozni. „Engem prózában az nagyon zavar, mikor nem történik semmi, csak jönnek ezek az írások, hogy a főszereplő csak megy és gondolkodik, és látja magát és másokat, és még mindig gondolkodik, megérint érzéseket, de igazából nem történik semmi. Én nagyon szeretem a cselekményt, talán ezért is írok drámákat is.”

 
 

 
A meghívottak már megjelent műveikből olvastak fel néhányat, illetve meglepetésképp 1-1 olyan írással is készültek, amik még sehol nem láttak napvilágot.

 
 
 
A képeket Bokor Krisztián készítette.