Amit a Csiuról tudni kell




 

 

Igen tisztelt, jelenleg a bőrdíszműves szakmát erősítő ismerősöm írta le a kilencvenes években az alábbi rövid költeményt:

Üldöz a Csiu

És a Kokakóla

 

Amit a Csiuról tudni kell.

Tisztelt ismerősömet megkérdeztem: mi is a Csiu? Melyre a következő választ kaptam: A Csiu egy érett cseresznyéktől rosakadozó cseresznyefán ül és az ágak közül kimeredt, vöröslő szemekkel figyel bennünket.

 

Azóta is

morfondírozom, ha észreveszem véletlenül a fán a Csiut, vajon meg tudom-e különböztetni vérben forgó szemeit a cseresznyéktől? Talán nem. Talán igen.

Nem is a felismerés ténye az igazán fontos, hanem a létezése. Mert ha van példának okáért egy olyan vers, amit valaki létrehozott, egyszer, valamikor – ám nem írta le, nem mondta el senkinek, és a vers létrejöttének ténye még álmában sem jelent meg senki másnak, attól a vers még létezik, sőt, fontos, láthatatlan részét képezheti a mindenkori világirodalomnak.

 

Ha részét képezi, láthatatlanul is, minden esély megvan rá, hogy létezzen egy teljes, jól kikristályosodott, értékes, ám számunkra láthatatlan világirodalom is.

Azt is feltételezhetjük, hogy túl az összes megírt, elmondott, valamiféle modern vagy kőkori eszközön tárolt irodalmi alkotáson, létezik egy másik, láthatatlan rész, a jéghegyhez hasonlatosan, melynek csak a felszín feletti része látszik, ám a láthatatlan résszel való találkozásnak lehetnek csak igazán súlyos következményei.

A látható irodalom tudatmódosító hatásait többé-kevésbé ismerjük, de milyen hatással van elménkre, lelkületünkre, szellemi képességeinkre, akár fizikai valónkra is a láthatatlan irodalom?

 

Amikor találkozom a Csiuval, ezt kérdezem meg tőle először. Ha szóhoz tudok jutni.