Amit egy epilógusról tudni kell




Karácsonyi Zsolt és Bréda Ferenc. Fotó: Bethlendi Tamás

Karácsonyi Zsolt és Bréda Ferenc. Fotó: Bethlendi Tamás


 
Amilyen lágyan lapozzák és felolvassák a soron következő programokat egymásnak az asztaltársaságok a Bulgakov emeleti termében, úgy hull kinn az eső. Augusztus van. 19-e. Kolozsvári Magyar Napok. Hatodik kiadás.
 
A gazdag kulturális kínálat alapját képzik az irodalmi rendezvények. Szerdán a Műút és Helikon folyóiratok közös estje után Bréda Ferenc és Karácsonyi Zsolt performanszát láthatták azok, akik nem fáradtak bele a három napja tartó irodalmi kavalkádba.
 
A programfüzetben egy hosszú és elsőre értelmezhetetlen cím volt feltűntetve: Epilógus. Bab és Babér. Utazás Babadagba. A virág világa. Tíz év múlva. Kojun Baba Kolozsváron. A felolvasás kezdete előtt Bréda Ferenc szót ejtett a műről és annak keletkezéséről. A címtagolás a részlet főbb szálait képezi le, amelyek az est folyamán fokozatosan bomlottak ki, értelmet adva a kezdetben láthatatlan összefüggéseknek. Viszont a felolvasott szöveg csak egy részlete a készülő nagy műnek (Tomiszi misztériumok), ami a Helikon régebbi számában jelent meg.
 
A történetnek bizony van valóságalapja, amit a szövegben alátámasztanak a földrajzi nevek (Kolozsvár, Babadag, Németország), hitelesítve ezt a beavatásszerű, mágikus realista utazást, amelyben az elbeszélő (Bréda) és a költő (Karácsonyi) elindulnak a dobrudzsai Babadagba, majd útközben találkoznak egy ismeretlennel, aki megismerteti velük a virágot, a hibiscus syriacust, majd egy misztikus sír felkeresésére buzdítja őket.
 
Maga a felolvasás kocsmaszínházként is értelmezhető volt, performansz jellegét a szerepbe való beleélés, a gesztikuláció, improvizatív kiszólások, és különféle zenei alapok képezték (Márió daloló harmónikája és eredeti babadagi zikr).
 
A szöveg öniróniája, szójátékai, szofisztikus jellemvonása egy néhol bensőséges, néhol idegen, kevésbé követhető, de mindenképp egzotikus világot teremtett, melyben az elbeszélő megvilágosodásai során megbizonyosodott az olvasó˗hallgató, hogy „nagy volt a fejében a misztikai gondolkodás” mikor megírta. Ez a teremtett világ az ősi mitológia, valláskultusz, és a huszonegyedik század mezsgyéjén járta haláltáncát.
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter