Angelus (részletek)




A. GYŰJTEMÉNY – Alföldi Róbert fotógyűjteménye jóvoltából

 

 

Ha már vannak angyalaid, használd őket!

 

A Hahatévén közvetített beszédet sokkal többen követték, mint általában, éppen azért, mert a főváros lakosai megsejtették, hogy El Lider Maximo létre fog hozni valamit ebben a nemzeti forgatagban. Az Elnök iszonyatosan feldühödött, és egy fél üveg alkoholt gurított le a torkán, szitkozódott és nyakleveseket osztogatott a körülötte állóknak. A Rend­őrfőnök titokban hahotázott az alárendeltjeivel együtt, El Lider Maximót vagy kötöznivaló bolondnak nyilvánította, vagy a következő államelnököt látta benne. A külvárosi munkások fellelkesültek, mindegyik reménykedett egy-egy kötélen leereszkedő vagy a kéményben lemászó angyalban. A fővároshoz közeli falvakban a vénasszonyok már sírtak a boldogságtól. De valaki valahol, egy pragmatikus és spekulatív elme, nézte, hallotta és teljesen másként értelmezte a metropoliszi El Lider Maximo beszédét. Nem volt más, mint a Haza legnagyobb reklámhálózatának, a Karavánnak a főnöke. Ha már vannak angyalaid, használd őket! – érzett rá villámgyorsan a nagy öreg, akit nemes egyszerűséggel mindenki Patronnak nevezett. Úgyhogy az agya nyomban megpördült, mint egy orsó. Itt vannak első sorban a telefonos reklámok: Ami a tied, a tied, angyalt mindenkinek; Embertől emberig, angyaltól angyalig, angyaltól emberig; Felfedezés az angyallal (védő vagy sem); Éld át a pillanatot, az angyalod itt van. In Touch With Life. Aztán lavinaként jutottak eszébe a tisztítószerreklámok: Szuperanyáknak a szuperangyalok kezéből; A nemzeti angyalaroma; Eltünteti még az angyali foltokat is; A kosz is lehet jó, ha angyallal mossuk; Egy csepp az angyalok óceánjából. Az alkoholos italok tekintetében komolyan el kellett gondolkodnia, mert a kemény játszma itt veszélyes lehetett. Mégis agya szászoros fordulatszámmal kínlódott: Angyalokkal jóban-rosszban; Az erős angyalok alkoholja; Hivatalos alkohol nem hivatalos angyaloknak (ez egy félresikerült reklám lett!); Karakter és alkohol az angyalléleknek!; Pompás angyal kemény itala!; Angyal és ember, együtt mindent legyőz; Szelíd angyalok tüzes itala; Izmos angyal egészséges alkoholja (ez idióta szöveg!). Tovább, tovább. Jöjjön néhány kozmetikai cikk, mivelhogy a nők valószínűleg érzékenyebben viszonyulnak az emberarcú szárnyas lényekhez, mint a férfiak. Ennek következtében: Angyalt a parfümödbe, mert megérdemled; Az egészség létfontosságú még angyalbőrben is; Fedezd fel a valódi szépség titkait a védőangyalok társaságában; Örök fiatalság a harmadik évezred angyalaival; A legjobb választás az érzékeny fogakra az angyal; Leggyorsabb út a korpától az angyalhajig; Hajkoronád csábítsa el az angyalokat; Az egészséges hajért nem kár egy angyal! Magától értetődik, hogy legtöbbet az élelmiszerreklámokat kellett rágni: annak ellenére, hogy a három idegen semmit sem evett, az őslakosok szakadásig zabáltak. Úgyhogy: Minden időn túli angyali csokoládépillanatok; Csokoládés csemegeangyal; Angyali friss lehellet, szájról szájra; Tehéntúró, passion pour les anges!; Tradicionális receptek az angyalok világából; Szófogadó csecsemőknek angyaltej jár; Angyalhús, összefut a nyál a szádban; Paradicsomi angyalokkal teázik a takaros háziasszony; Frutti Fresh, C vitaminnal dúsított angyal; Még több angyal, még több energia; Maximális életérzés angyalokkal; Angyali kávé minden reggel; Ásványvíz szomjazó angyaloknak; Egy erős kávé, valódi angyalok legendája; Már egy korty angyali ital a mennyországba röpít; Háziasszony, házitészta, angyalt ültet az asztalodhoz!; Angyali, ízletes és tápláló. És az egyéb kategóriája, itt szinte minden elképzelhető volt: Egy rádió egymillió ép dobhártyás angyalnak; Házi angyalok napilapja; Olvasóink még az angyaloknál is agyafúrtabbak; Ezt az újságot angyalok írják angyaloknak; Kizárólag angyal által garantált hitel; Angyalbútor a legtollasabb áron; Nevess az angyalokkal és a paradicsomban leszel! És még mennyi egyebet ki lehetett volna találni: ketchup (Ha inkább kihagynád a poklot, egyél angyalketchupot!), parkoló (Tágas Mercedes, akár az ég angyalainak!), számítógépek (az Interneten minden nap szabadalmazott angyallal telik!), testőr (Őrangyalok vagyunk, elöl-hátul, vízszintesen és függőlegesen!), szexi fehérnemű (Az angyaloknak van nemük, tehát kényeztessük őket! Angyalkák és hercegnők melltartója!), luxusórák (Az angyalok nem vesztegetik az idejüket), porszívók (Asztrális porszívó angyalerővel), fénymásoló (Csak eredeti angyalt másolj!), játékok (Előnyös angyalok hozzáférhető áron), életbiztosítás (Angyalokkal az Ön jövője is biztosabb), szobabicikli (Eljött a változás ideje, legyen Ön is angyal!), marketing (Mi adjuk nektek az angyalokat), benzin (Egyszerűen angyali!), ingatlanügylet (Lakás luxusangyaloknak). A reklámnak nincs feltétlenül szüksége se nyelvtanra, se logikára, mondta a Patron. Végül is az tűnik a legtermészetesebb dolognak, hogy a saját cégemet reklámozzam: Angyalkaraván! Egy életre szóló technológia.

 

 

 

Fehér lyuk, fekete lyuk

 

 

A metropolisz akadémikusai úgyszintén létrehoztak egy matematikusokból, fizikusokból és kémikusokból álló vizsgálóbizottságot, amelyik a három idegen hitelességét hivatott megállapítani. Talán a kémikusok feladata az lett volna, hogy a három angyalnak mondott lény kapcsán fedezzenek fel egy képletet, amelyik tartalmaz legalább egy kevéske urániumot? Senki sem tudta pontosan. Az az igazság, hogy a kémikusok rendeltetése ebben az ügyben enyhén szólva nevetséges volt: nemigen tudták, mihez kedjenek a Mengyelejev-táblázatukkal, és azt sem, hogyan alkalmazhatnák ebben az esetben. Hajaj, az alkímia ideje rég lejárt, ez csak két szegény realista kémikus volt! Éppen ezért a matematikusok és kémikusok egy-kettőre eltávolították őket a bizottságból, főleg azért, hogy négyszemközt maradjanak és komótosan vitatkozhassanak. Mivelhogy a sokdioptriás matematikusok és a kopasz, bőrig borotvált kémikusok, igen, épp ők, már meditáltak valamin: majdnem meg voltak győződve arról, hogy a három idegen érkezése összefüggésben van a fekete lyuk struktúrájával és problematikájával. Egész egyszerűen nem tudták kiverni fejükből ezt a gondolatot. Ők a galaxisokat már gyöngyfüzérnek látták, lehetséges, hogy adott esetben egymásra tevődött gyöngyfüzéreknek, amelyek a big banget követően egyszerűen szétporladtak, de a csillagpor közvetítésével ugyanakkor egy köldökzsinórral összeköttetésben maradtak egymással. Persze nehéz eldönteni, konkrétan hogyan is jött létre az univerzum, de az már sokkal érthetőbb volt, hogyan fejlődött. Noha az is lehetséges volt, hogy az úgynevezett angyalok bizonyos összeroppant csillagokról származnak, amelyek keretében az idő véget ért, de fényük megmaradt, még a csillagok halála után is: lehetséges, hogy szétporlasztva fényük továbbra is működött, a gravitációs mező részeként. És itt, lehet, hogy észre se veszed, hogy feketelyukról van szó. Nem is egyről, hanem többről. Mindig is nehéz volt meghúzni a fekete lyukak határait, és főleg akkor, ha több fekete lyuk egyesült, és az energiájuk elképzelhetetlen dolgokat hozhatott létre, akár egy új időt is: ily módon, már nem tűnt el az idő, hanem másként terjed és jön mozgásba. És az által, hogy az idő és a belsejében elraktározott információ nem tűnt el, különféle dolgok és lények születhettek, újfajta, emberszerű életformák és intelligenciák. De akkor nem áll fenn az a veszély, amitől mindenki óvakodott, hogy a három idegen földönkívüli? Semmiképpen, hangzott a Haza matematikusainak és fizikusainak válasza. Minden egyes emberi lény egy energiaképlet, és a három küldött (attól függetlenül, hogy jöttek, zuhantak, becsapódtak, siklottak stb.) sem volt egyéb. Némaságuk önmagában nem lehet a földönkívüli dimenzió védőbeszéde, hiszen relatív. Ráadásul azt is pontosan tudták, hogy a fekete lyukak csak részlegesen voltak feketék, mivelhogy az anyaguk kikerülhetett belőlük és más szerkezeti formákba helyeződhettek át. Természetesen, nemcsak fekete lyukakból állt az univerzum, de ezek a képződmények alapvető és energetikai bizalmat élveztek, ami nem kétségbeesést hoz létre, hanem annak örvend.

 

A Metropolisz tudósai valósággal izgalomba jöttek: ha az Elnök és a Kormány elfogadja a teóriájukat, akkor felvilágosító felfedezésüknek köszönhetően az angyalokat, igen, az angyalokat intenzív és innovatív élőanyag- és energiaformáknak fogják nyilvánítani. De nem földönkívülieknek! Nem elvetendő ez az egyszerű, tiszta magyarázat, ellentétben a nyakatekert időkkel. Nem is volt szükség a három idegen jelenlétére ahhoz, hogy a matematikusok és fizikusok megvitassák az emberiség jövőjét: a farmeres trió, tunikában és azúrkék köpenyben, inkább csak ürügy volt egy ellentmondást nem tűrő tudományos felfedezéshez. Az élet nehéz volt, és lévén, hogy ezek az angyalok kapcsolatban álltak a fekete lyukakkal, kedvező és csodálatos hatást váltottak ki, bár ez utóbbi kifejezést a lehetőségekhez mérten – különösen a matematikusok – próbálták elkerülni. A fizikusok és a rokon biológusok azt gyanították, hogy a feltételezett angyalok nemcsak a fekete lyukakkal álltak kapcsolatban, hanem az üvegházhatás tagadásával is. Akár a mesében, három napra bezárkóztak a Haza hírneves tudósai: önszántukból, egy mérőfelszerelésekkel, számítógépekkel, csillagvizsgálókkal, jegyzetfüzetekkel, mikrofonokkal, reportofonokkal felszerelt amfiteátrumba stb. Néhány egyenletet is lefirkantottak, de ezek nem tűntek hasznavehetőeknek, úgyhogy elvetették őket, annak ellenére, hogy egy adott pillanatban már majdnem delíriumos állapotba kerültek és sikeresen leírtak egy tyúkbél hosszúságú egyenletet, ami felkiáltásra, aztán tiltakozásra, veszekedésre és vitatkozásra sarkallta őket. Lehet, hogy mégsem ártott volna a kémikusok jelenléte, akikkel molekuláris ügyekben egyeztethettek volna, de már túl késő volt: ha dicsőséget és kizárólag dicsőséget szerettek volna, azt egyedül kellett megtalálniuk! Az igaz, az amfiteátrumban tanakodók még egy diagrammot is felvázoltak, amelyik be kellett volna bizonyítsa, hogy a világegyetemnek csak egy meséje lehet és nem több mesevariánsa. Itt, bárki elismerheti, attól függetlenül, hogy ért vagy nem ért a kozmikus ügyekhez, az a világ másik részén élő rém agyafúrt, béna idegen által feltalált imaginárius időképlet (mintha valamelyik szent nevét viselte volna), iszonyúan hasznos volt, és a Metropolisz akadémikusait nem kellett túlságosan buzdítani, mert rátámadtak: igen, a fekete lyukak és az úgynevezett angyalok földreszállása közötti híd az imaginárius idő volt. Magától értetődően a relativitáselméletet és az ahhoz hasonló kósza ötletketet sem illett elfelejteni.

 

De ez esetben egészen más volt a tét: ha a világegyetem egészen egyszerűen létezett, anélkül, hogy semmiből és űrből született volna, azt jelenti, hogy az energiaelemek, mint például a feltételezett angyalok, ugyanolyan egyszerűen léteztek, csak a keresztény civilizáció és érzékelés erőltetett rájuk csalóka természetfelettiséget. Legyen világos, a híres bizottság matematikusai és fizikusai igazából nem hittek Istenben, de százszázalékos ateisták sem voltak: a körülmény­relativisták és probabilisták szektájához tartoztak. Egyszer csak egyikőjük, mind közül a legöregebb, egy másfajta kérdésfeltevéssel felingerelte és feltüzelte felnőtt, de ugyanakkor koraérett társait: és ha a gyanított angyalok az idő hurkának terhes részei. És ha gubómissziót teljesítenek, energiamegőrzők, egészen addig, míg a kibomlott időhurok egy fekete lyuk peremére ömlik, és nyálként történetesen büszke fővárosunkra fröccsen! A bizottság egyes tagjai hahotázni kezdtek, mások gondolkodóba estek, megint mások megrémültek (legtöbben), lévén, hogy egy dolog világossá vált mindannyiuk számára, mégpedig az, hogy az angyalok nem véletlenül vetődtek épp a Metropoliszba! Ugyanakkor mindenki tisztában volt azzal, hogy a fekete lyukak elnyelik a fényt, de azt senki sem tudta, mi minden megy végbe a belsejükben. Ahogyan egymással párhuzamos világegyetemek is létezhetnek, ahhoz hasonlóan működésbe léphet több párhuzamos fekete lyuk, létrehozva egy energiafolyosót, ami egy halom dolog beszippantására képes, egyelőre nevezzük dolognak őket, oly módon, hogy onnan nincs kiút, csak gravitacionális összeroppanással egyidőben. Mégis a fekete lyukak csak holmi részleges börtönök: nem nyelik el az összes információt, hanem szivárgásokat és elhajlásokat tesznek lehetővé, bár ezek az átszivárgások kizárólag párhuzamos univerzumokba valósulhattak meg.

 

Akkor a bizottság legöregebb tagja újabb őrületbe kezdett: és ha a három küldött párhuzamos univerzumokból származik, ahol visszaalakítható a fekete lyukakból kiszivárgott információtöredék? Ez a kiváltképpen kozmikus tény teljességgel kizárta az angyalok földönkívüli eredetét! Ám a bizottság egyik fizikus tagja egy újabb ötlettel állt elő, méghozzá azzal, hogy az angyaloknak a csillagokkal azonos energiasűrűségük van, így az összeroppanás elve az ő esetükben is működik. Vagy, ahogy azt elég sokan tudják, az univerzum folyamatosan tágul és szűkül: ha pedig az angyaloknak a csillagokéval megegyező energiájuk van, akkor közvetlenül függnek a kozmikus mozgásoktól, és ez azt jelenti, hogy rájuk is vonatkozik a tágulás vagy a szűkülés. Csakhogy a növekedést vagy csökkenést a következőképpen fordíthatjuk le: láthatóság vagy láthatatlanság, földreszállás vagy égi lét, mivelhogy rokonságban állnak a csillagok alapanyagával. Miután a spekulációk elhagyták a lázadó fizikus ajkait, újabb perpatvar vette kezdetét. Big bang, csillag-összeroppanás, fekete lyukak, pfújj, az Akadémia levette védő karjait a matematikusok és fizikusok (a kémikusokat elüldözték, amint azt pontosítottuk a megfelelő helyen) bizottsága válláról, és három napi összekuszált amfiteátrumi vitatkozás után azonnali hatállyal feloszlatta. Épp ideje volt: a bizottság egy érvényes következtetést sem vont le. Nem voltak képesek az angyalok pontos meghatározására. A bizottság tagjai egyidőben több dologra szavaztak, stabil döntéshozatal nélkül. Tudományosan vagy értelmileg stabil? Senki sem tudta pontosan. De jelen esetben is érvényes volt a kvantummechanikai bizonytalan természete. És ha az angyalok a fehér lyukakkal álltak kapcsolatban? Ez bizony senkinek sem jutott eszébe.

 

 

[…]

 

 

Numsisfanglindtrin

 

 

A Metropolisz közismert tudós Nyelvésze íróasztala fölé hajolt, több tucat, gyöngybetűkkel teleírt, régi szavakkal megtöltött cédulával maga előtt, összetekeredett kígyókkal és mindenféle különleges tintákkal, és közben egy ismeretlen nyelvvel pepecselt, egyre csak pepecselt. Eddig holt nyelveket tanulmányozott, ezek közül különös módon a káldeusi ciklotímia foglalkoztatta. Kutatta a hármasosztatú spanyolt, lévén, hogy a volt császárok titkos személyi titkárainak pletykái alapján arra gyanakodott, hogy ez az angyalok nyelvének maradványa lehet. Ám erről szó sincs! Egyetlen lényeges eredményt sem tudott felmutatni, sőt, még egy legapróbbnyit sem! Többnyire gyermekotthonokban kóborolt, értelmileg viszzamaradott gyermekek között, azt gyanítva, hogy ezek valószínüleg ösztönösen megsejthettek egy isteni nyelvet. Az értelmi fogyatékosok szófoszlányait kutatta, lévén, hogy ezeknél angyalibb lények nemigen léteztek ebben az emberi világban.

 

A nyelvész hírneves volt már csak azért is, mert a kisujjában volt a szanszkrit és a héber, gyerekjáték volt számára az ógörög, a hieroglifákat lesöpörte mint holmi tekebábukat, és hasonlóképpen zsonglőrködött a japán és kínai nyelvvel is. Még az eszkimók nyelvét is ismerte, sőt elég jól kibetűzgette az azték és inka ábécét is. A modern nyelveket konkolynak tartotta, csakis a régi, koros kiejtések között érezte jól magát. A spanyol kivételével. Ez a gyengeség a Don Quijotéra vezethető vissza, mivelhogy egész életében ez volt az egyetlen regény, amit végigolvasott és betéve tudott. De a nagyműveltségű szakmabeliek legnagyobb megdöbbenésére az öreg tudós valójában nem is volt annyira öreg, hanem ereje teljében volt, kereken hatvanadik életévét töltötte be, régi nyelvek iránti hódolata egyszeriből köddé vált, attól a pillanattól kezdve, amikor a három angyalnak vélt idegen metropoliszi alászállásáról értesült. Ugyanis a Tudós szó szerint megszállottá vált attól a gondolattól, hogy ez és semmilyen más pillanat nem alkalmas arra, hogy rátaláljon, vagy magyarán szólva feltalálja az angyalok nyelvét! Jól tudta, lehetetlen megtalálnia, úgyhogy nem maradt más hátra, minthogy saját maga hozza létre. És akkor a Tudós egész egyszerűen megvilágosodott: arkangyal, misztikus fény, vagy akár tollas fényudvar, dörgedelmes hang, vagy szuper szakszakszakszótár nélkül.

 

Első alkalommal saját magában talált rá a keresett szóra: NUMSISFAN­GLINDTRIN. Mégiscsak viselkedjünk úgy, mint a hozzáértők, ne kínozzuk a szegény olvasót, és ne állítsuk falhoz, hogy kimúljon az agyvelő az ekkora mértékű igénybevételétől: NUM a nőnemű főnevek ragja, SIS a semleges neműeké, FAN a hímneműeké, és a GLIND végződés az összes ige végződése. Végül pedig az összes minősítést TRIN előtag kíséri.

 

Amikor az Istenrőlfan beszélünkglind, ezt ne a trinemberi értelemnum trinkiábrándító szavaivalsis tegyükglind, hanem csakis az erővelnum, amit a Szentlélekfan adományozottglind. Ne merészeljünkglind bármit is mondaniglind a teremtményeknum trinfölötti és trintitokzatos Istenségrőlnum azon kívül, ami trinisteni képbensis megmutatkozottglind számunkra. Azon kívül a trintest nélküliek trinmegérinthetetlen, formanum nélküli lényegenum érthetetlenglind a trintesti által. Az Istenfan trinérthetetlen megértésnum. Lényegnum és életnum és feltámadásnum. És Hatalmanum tetteglind lehetővé, hogy létezzenglind minden, ami létezőglind.

 

Ez bizony túl bonyolult nyelv volt. Használata a mindennapi ember számára teljességgel lehetetlen. Úgyhogy a Tudós azon gondolkodott, hogyan egyszerűsítse le, és egyetlen újszerű betűvel lássa el a szavakat: M a nőneműeknek, N a hímneműeknek, S a semlegeseknek, RI a jelzőknek, és G az igéknek. Ismételjük át tehát a Tudós által feltalált diskurzust. Amikor az Istenrőln beszélünkg, ezt ne a riemberi értelemm rikiábrándító szavaivals tegyükg, hanem csakis az erővelm, amit a Szentlélekn adományozottg. Ne merészeljünkg bármit is mondanig a teremtményekm rifölötti és rititokzatos Istenségrőlm azon kívül, ami riisteni képbens megmutatkozottg számunkra. Azon kívül a ritest nélküliek rimegérinthetetlen, formam nélküli lényegem érthetetleng a ritesti által. Az Istenn riérthetetlen megértésm. Lényegm és életm és feltámadásm. És Hatalmam tetteg lehetővé, hogy létezzeng minden, ami létezőg.

 

Bármennyire is szeretett volna csak egyetlen betűt hozzáilleszteni a szokványos szavakhoz, nem volt más választása, és a jelzőket egy egész felfogható szótaggal toldotta meg. Igen, ebben az esetben a szóban forgó nyelv még jobban sántított, épp ebből adódóan volt szükség arra, hogy a jelzők nemcsak az R mássalhangzót, hanem az I magánhangzót is megkapják, ez utóbbi ráerőszakolására azért volt szükség, hogy meglágyítsa a többi szó érdes hangzását. Nem volt rendkívüli. Sem túlságosan fényes. És akkor a Tudósnak eszébe jutott az egyetlen dolog, amit még tehetett: Don Quijote nyelve. Az angyalok nyelve nem lehet másmilyen, csakis matt és síkos, akár a jég. Fény és sötétség közé zárva. Csak a fénnyel sem Isten, sem a Tudós nem tudott mihez kezdeni. A sötétségre is szükség volt, de fénylő sötétségre. Természetesen a Metropoliszban fogva tartott idegeneknek olyan volt a hajuk, mint a szalma, de ez közel sem volt elegendő. Szükség volt még valamire. És ez a valami, a leglényegesebb, nem volt más, mint a nyelvük. Csakhogy a feltételezett angyalok némák voltak, és ez teljesen kiment a Tudós fejéből. Annak ellenére, hogy szájuk működőképes volt, és a garat vagy nyelv semmiféle megbetegedésében nem szenvedtek, mégis némák voltak. Evrika! – kiáltotta ekkor a Tudós. Az angyalok, amennyiben valóban angyalok voltak, semmiképpen sem lehettek némák. Egész egyszerűen visszautasították, hogy a sajátuktól különböző nyelven beszéljenek. Ezért nem ejtettek ki egyetlen szót sem a kihallgatáson. Ezért nem beszéltek azokkal az emberekkel sem, akik foglyul ejtették őket, még az sem, amelyiket a vidéki lány rejtett el. Evrika! Nem kell megtanulni az angyalok nyelvét, lévén, hogy az már létezik. És ahhoz, hogy ez kiderüljön, csak arra volt szükség, hogy a Tudós szólásra bírja a három idegent. De ha ezek mégsem voltak angyalok?

 

 

KARÁCSONYI NOÉMI fordítása