Apolitikus irodalom, új infrastruktúra – Demeter Szilárd volt a Planetarium vendége




Kedden harmadik alkalommal megrendezett Planetarium Talks beszélgetéssorozat vendége Demeter Szilárd, író, filozófus, politikai elemző, publicista, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója volt. A beszélgetőpartner szerepét a meghívott egykori diákja, Mostis Gergő öltötte magára.

 
 

 
A beszélgetés elején Mostis Gergő elárulta: sokan hangot adtak egyet nem értésüknek a meghívottal kapcsolatban, majd arról érdeklődött, hogy előbbi szerint miért lehet az, hogy egy államvezetéstől munkát kapott, közszereplővé váló egyént ilyenfajta távolságtartással kezelnek? Demeter Szilárd a diskurzus során többször is kihangsúlyozta, hogy azok szerint, akik „normálisan tekintenek a világra”, nem változott semmit, és ezt ő is így gondolja. Talán igazgatóként pusztán annyiban lett más, hogy olyan emberekkel is beszédbe elegyedik, akikkel amúgy nem tenné. Kijelentette, hogy a fenntartással felé fordulóknak majd azzal fog bizonyítani, hogy teljesít, majd hozzátette: a „futóbolondokat” ellenben sehogy sem lehet meggyőzni. Arra, hogy közszereplőként mennyire rendelkezik szólásszabadsággal, úgy reagált, hogy továbbra is megengedheti magának, hogy azt mondjon, amit akar, a helyzet csak annyiban változott, hogy ügyelnie kell a megfogalmazásra. Kevesebb „bazdmeget” használ, stilizálja mondandóját, odafigyel a retorikai eszköztárára, elsősorban az intézmény (PIM) érdekében.

 

 

 
Mostis Gergő felhívta a figyelmet, hogy a meghívott nemcsak gyakran használja a harc, védelem, erő, illetve hasonló szómezőbe tartozó szavakat interjúk során, hanem rá is gyakran „erős emberként” utalnak. Erre reagálva Demeter Szilárd elmondta, hogy ez egyrészt a politikai kontextusból adódik ez a szóhasználat, másrészt kijelentette, hogy ha a szót fegyvernek tekintjük, akkor az irodalom egy egész fegyverarzenál. Hozzátette, hogy nem véletlen a harcos retorika; idézve Illyés Gyulát gondolatmenetét kifejtette, hogy kevés irodalomnak van irodalmon túli feladata, de a magyar irodalomnak van. Szeretne olyan infrastruktúrát kiépíteni az írótársadalom számára, amely elősegíti a nemzeti kultúra megerősítését, és felkelti az irodalom iránti érdeklődést.

 
A meghívott Petőfi Irodalmi Múzeum szerepéről elmondta, hogy a PIM egyrészt irodalmi múzeumként működött, ami hagyatékgyűjtéssel foglalkozott, másrészt egyfajta biztonsági sziget, egy komfortzóna szerepe volt, ahol világnézettől függetlenül jöhettek írók. Bár kissé elitista klubbá formálódott, mégis rendkívüli alkotások születtek. Ugyanakkor a kezdetleges nehézségek ellenére (amik igazgatóvá válásakor adódtak), elmondása alapján néhány hónapja mint egy boldog család dolgoznak.

 
A beszélgetés folyamán a meghívott kitért arra is, hogy szerinte ma már azért élnek inkább a félelemkeltéssel a médiában, mivel érezhető egy általános bizonytalanság, ami Európát illeti. Elmondása alapján Európa gazdasági térségként addig fog működni, amíg megéri a magországoknak, de a legvalószínűbb, hogy szét fog esni.
 

A délután folyamán a beszélgetőpartnerek szót váltottak az Erdélyi Magyar Néppárt helyzetéről is, majd Demeter Szilárd megemlítette, hogy az erdélyi magyar választók egy ideje kopnak ki az RMDSZ alól. Ezt azzal magyarázza, hogy Romániában nem születnek érdemleges politikai döntések, és az apolitikussá vált erdélyi magyar közösség magyarázható a román példával.

 
 

 
A délután során több kérdést is feltettek a jelenlevők egy online fórumon keresztül, névtelenül. Ezek közül az egyik arra kérte a meghívottat, hogy soroljon fel általa kedvelt egykori és kortárs női írókat. Erre válaszolva Demeter Szilárd elmondta, hogy nem tesz különbséget férfi és női író között, ő csak azt nézi, hogy az író jó vagy rossz. Emellett elsőkörben megemlített két szerzőt, Márton Evelint és László Noémit, majd miután a jelenlevők elégedetlenek voltak a válasszal, arra utalva, hogy egy korábbi interjúban a meghívott 29 kedvenc férfi írót sorolt fel, még hozzátoldta másodkörben Tompa Andreát a felsoroláshoz, és hellyel-közzel megemlítette Ugron Zsolnát is. Szabó Ivett kérdésére, miszerint létezik-e teljesen apolitikus irodalom, főként azzal a válasszal szolgált, amit már korábban kifejtett: az írók nem szabad hangoztassák politikai nézeteiket műveikben, mert ha állást foglalnak, nem lesz jó a mű (pl. Parti Nagy Lajos összes ilyen versét propagandaszerűnek bírálta). Mostis Gergő utolsó kérdésére válaszolva azt is elmondta, hogy van meleg barátja, és szerinte ő is normális ember.

 
A beszélgetés végén mindkét fél felolvasott egy-egy idézetet szellemi ajándék gyanánt, majd a jelenlevők szétszéledtek, kezükben a beszélgetés elején „csendes ellenzők” (magukat Székely és Szórvány Szituacionistáknak nevezők) által kezükbe adott tiltakozó szórólapjaikkal.