Arany Jánoshoz




Dobribán Emil – Az elveszett út

 

 

drága apánk – talán nem baj ha így kezdem

egy ismeretlen költő episztoláját

már minden szempontból szétszakadt a nemzet

nem bírja szegény az élet iskoláját

 

nem is csoda – hiszen miféle tanárok

okítanak ott miféle nebulókat:

egy intézet melyben nem arany a rektor

kizárólag sületlenségeket oktat

 

az esztétáknak csak a nemzeti a szép

a többi kritikája rendre ennyi: szar

a számtanosok csak háromig számolnak

mert igazságból csupán három a magyar

 

az alternatív földrajzosok kikelve

ordítják hogy székelyföld nem románia

(ha nem érted majd később elmagyarázom)

szóval van itt nálunk egy jó pár mánia

 

s a nép az istenadta nép? – az se különb

testvér a testvérre acsarkodik vadul

egyre megy már hogy közélet vagy önérdek

s a józan ész megáll – csak áll ott szótlanul

 

amíg a hangszórókból jó zene helyett

harsognak a jól begőzölt páviánok

ha látnád mily szónokok ejtik ki neved

egy bárszékkel vernéd szét a másvilágot

 

ezeknek a közbeszerzés azt jelenti:

közbe’ szereznek ezt-azt – ha nincs adója

fókából mutatóba sincs már – de nézd csak:

ott a világ legkövérebb eszkimója

 

itt a madarak fejjel lefelé lógnak

s az ég felé görbül a póznákon a drót:

a liberálisok kirekesztők lettek

a konzervatívok álszent képmutatók

 

köpködnek és fújtatnak egymás felé mind

mintha ők különbek lennének mint mások

itt nálunk a farsang egész évben tart már

s a téren ordítnak mint a vad sakálok

 

a kopasz rasszisták kiket tulok nemzett

kik vigyázzba állnak ha kimondják: magyar

s kiknek mégis a szláv petrovics a nemzet

a foguk helyére meg nől már az agyar

 

költőből jó sok van de a jó vers ritka

kevés a zöldje – igaz jó sok az avar

a hangsúlyos magyaros még mindig jól megy

de ma is túl kevés a hangsúlyos magyar

 

s hogy elbukott ’48? – hisz több is veszett…

inkább rebegj hálát jobbodon az úrnak

hisz mi azt is megtanultuk hogy a dolgok

győztes forradalmak után sem javulnak

 

bírósági rendelet születik arról

a székely zászlót vajon merre fújja szél

a jelképek többet érnek mint az élet

s közben a kés nyelére került át az él

 

az idő pereg a hivatalnok packáz

és a lassú víz lassacskán mindent kimos

s a fáradt szabadság ha ugrik a hídról

fölötte egykedvűn csap össze a szamos

 

de ez nem lehet így – ez jut az eszembe

amíg dacosan nem rogyok össze holtan

hogy mutassak valamit a szabadságról

annak a nyolcéves srácnak aki voltam

 

szóval ez van – boldog szülit így utólag

(a halhatatlanság nem lovagi torna

– könnyebb megfázni egy szoboravatáson

és hátrahagyni mindent az utókorra)

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter