Az amőba tájékozódása




Harmadik alkalommal indul felolvasókörútra az Erdélyi Híradó Kiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája, május 25–27. között. A karaván első állomása Marosvásárhely, ahol három fiatal erdélyi szerző mutatkozik be: Fischer Botond, költő, író, Gothár Tamás, költő és Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, író, szerkesztő. A fellépőkkel Horváth Benji költő, műfordító, slammer, a Hervay Könyvek társszerkesztője beszélget.

 

Marosvásárhelyen a G Café látja vendégül a karavánt, az út legelején álló szerzők egy felolvasással nyitják meg az estét. A közönség betekintést nyer Mărcuțiu-Rácz Dóra első verseskötetébe (már minden nő hazament, Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, 2020), Fischer Botond első prózakötetébe (Tavasz lesz, Corina, Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, 2019), valamint Gothár Tamás legújabb verseibe.

 

 

Fotó: Szentes Zágon

 

Horváth Benji röviden bemutatja a szerzők köteteit és a tavaly megjelent fiatal erdélyi költők antológiáját. Első kérdése személyesebb területeken tapogatózik: Gothár Tamás a célpont, aki szakácsként is dolgozott, ugyanakkor írt, fordított. Hogyan élte meg ezt a kettőséget? Kiderül, hogy Gothár pont a konyhás időszakában foglalkozott kevésbé az írással, fordítói jelleme viszont sosem hagyta nyugton: rendszeresen fordult indiai társaihoz azzal a jelmondattal, hogy „Hey bro, teach me a word!”. Emellett kiemeli a fizikai és szellemi munka egyensúlyát is: szüksége van a fizikai melóra ahhoz, hogy írni tudjon. Mărcuțiu-Rácz következik a soron, a kérdés pedig: vágysz néha arra, hogy ne irodalmi területen dolgozz? A válasz csattanós: „nem csak néha”. Komolyra fordítva a szót, Mărcuțiu-Rácz hangsúlyozza az irodalmon belüli munkák típusai közti különbségeket, nem mindegy, hogy valaki adminisztrátor vagy szerkesztő. Persze minden megterhelő tud lenni, az ő alkotómunkájára az van hatással, ha csak úgy olvas, kötöttségek nélkül.

 

 

Fotó: Szentes Zágon

 

A következő kör az első kötetekre összpontosít, ki melyiket érzi „elsőnek”? Fischer és Mărcuțiu-Rácz mindketten egy-egy próza- és verseskötettel rendelkeznek, így mély egyetértésben ki is jelentik, hogy mindkét kötetüket elsőnek érzik a műnemek különbözősége miatt. A Tavasz lesz, Corina két nagy tömbből áll: mindkettő egy bizonyos kultúrából építkezik, Fischer pedig egyensúlyozik a kettő között. Az első a családi örökséget, kisvárosi (nagykárolyi sváb) életet járja körbe, míg a második a punk, a grunge témájában és stílusában utazik. Tehát szembenéz egymással egy népi és egy globális (szub)kultúra.

 

 

Fotó: Szentes Zágon

 

Felolvasás következik, vers és próza a szegénységről, karanténról, hagyományról, Istenről. Horváth Benji előrebocsátja Hervay Gizella nevét, és a vele való viszonyáról kérdezi a szerzőket. Fischer igazi ősrajongó, tizenöt évesen az ajtójára írt egy idézetet, azokban az időkben, mikor még Hervay kevésbé volt népszerű. Gothár megjegyzi, hogy neki a költővel sosem volt különösebb kapcsolata, nem tartozik a kedvenc szerzői közé. Mărcuțiu-Rácz Szilágyi Domokos lírájával ismerkedett meg korábban, és az utóbbi években a „tömeggel” együtt kezdett el érdeklődni Hervay iránt. De minek köszönhető Hervay reneszánsza? Fischer rögtön kitér Balázs Imre József egy hete tartott előadására Hervay Gizelláról, amelyben a költő egyik interjújából idézett: az első Forrás-nemzedék megszólalásáról és szerepvállalásáról Hervay úgy vélekedett, hogy míg az előző generáció prédikált, a korábbi meg szónokolt, ők egyszerűen „csak beszélni akarnak” – ez a költői attitűd és beszédmód pedig napjainkban is érvényes. Horváth Benji, ha már korszakokról van szó, a metamodernizmust kezdi boncolgatni, Mărcuțiu-Rácz pár szóban magyarázza is, hogy mit értünk ezalatt, és kiemeli annak legszerethetőbb tulajdonságát: emberközeliségét. Vagy akár az állandó mozgását, módosulását – ehhez Horváth egy hasonlattal kapcsolódik: a metamodernizmus olyan, akár egy amőba. Gothár megjegyzi, hogy számára nem fontos az effajta tájékozódás, jól megvan kategóriák nélkül is.

 

Legvégül Horváth Benji egy asszociációs játékkal lepi meg a szerzőket, pörögnek a szavak, egy nyelvi háló szövődik az est végére. Zárásképp egy utolsó felolvasás, versek a nőiségről, családról, Buddháról.