az élet egy valóságshow, lehet üvölteni




Juhos Sándor: Immanence 1

 

van valahol egy liget. ha megkerülöd

ezt az erdőt, és balról vágsz bele,

egy adott ponton minden szél oda vezet.

éjjel-nappal láthatod onnan a holdat.

 

van valahol egy óriásfenyő. hozzáérsz

a törzséhez, és akkor te is fa lehetsz.

de vigyázz. a gyökértől a hegyekig

minden titkodat át kell engedned.

 

van valahol mélyen egy doboz, és az

nem te vagy, azt hiszed. felkelsz,

és elrejti előled a szoftvered. dolgozol,

este elmész inni, és akkor, néha, észreveszed.

 

van valahol egy szirén. ő már ott volt,

amikor gyűrődni kezdtek ezek a hegyek.

ő tudja nálad jobban, azon a sötét napon mi

történt veled, hogy azt hitted, magadévá teheted.

 

van valahol egy farkas. és te vagy az, aki ölni

tanítottad. pedig volt idő, amikor egyéb dolga

nem volt, csak terelni a folyómedreket.

a hold a szirénnek, a szirén a farkasnak adta át

 

az éneket. próbálj meg lassabban, hosszabban

kilélegezni. te vagy az a liget. a szívfrekvencia

variabilitása írja át a szoftvered. hogy szégyen,

hogy önundor, hogy erőszak, hogy vérző fenyvesek.

 

engedd el őket. van valahol egy mag.

üvölts. onnan

származol, és minden változat onnan ered.

üvölts.

mert akkor még nem voltak nárciszhierarchiák.

nem félelem dobozai nyíltak tavaszi tereken.