Az érintés és a receptek könyve – Király Kinga Júlia a 7. PulzArton




A hetedik alkalommal megrendezett PulzArt összművészeti fesztivál az irodalomkedvelők számára is tartogatott számos különlegességet. Szeptember 21-én szombaton Király Kinga Júlia író új könyvének (Az újrakezdés receptjei) rendhagyó bemutatója zajlott, hiszen a jelenlevők a beszélgetés után ételkóstolón vehettek részt.

 

 

 

A beszélgetés moderátora, Miklóssi Szabó István rögtön az elején kiemelte, hogy az említett könyv, ami az erdélyi holokauszttúlélők emlékeit dolgozza fel, valamiféleképpen az érintés könyveként definiálható. Meghaladja bizonyos könyvek, dokumentumfilmek „személytelenségét”, és sokkal valóságosabb módon szólal meg. Arra volt kíváncsi, hogy ezek mellett mégis miért nyilatkozta egyszer azt az író, hogy ezt a könyvet nem ő írta.

 

Király Kinga Júlia elmondta, hogy igyekezett a lehető legdokumentaristábban, legszárazabban visszaadni az anyagot. Sokat levéltárazott, rengeteg információnak utána járt, képanyagot gyűjtött. Nem szerette volna, ha az emberek korábbi szépírói munkásságára gondolva azt a következtetést vonják le, hogy Király Kinga 12 hangon meséli el a holokausztot. Arra törekedett, hogy a későbbi olvasók megértésék: ma is élő emberek mesélik el a holokausztot. Ezért nem írhatta ő a szó szoros értelmében a könyvet.

 

Az író azt is elmesélte, hogy négy éven keresztül járta körbe Erdélyt, interjúkat készítve a holokauszt túlélőkkel. Húszezer kilométernyi utazás van a könyv születése mögött, hiszen nem lehet mindent egyből megkérdezni, óvatosan kell felpiszkálni az emlékezetet, és senkibe nem lehet belefojtani a bánatot. Emlékezéshez és gyászhoz méltó anyagot szeretett volna, és ebből kifolyólag nem siettette a könyvet, tudta, hogy az majd megtalálja a maga formáját.

 

Az az elv vezérelte, hogy még van egy utolsó túlélő generáció, akik a zsidó konyhának receptjeit felidézhetik és átadhatják. Ellenben nem előzetes terv alapján közelített a konyha irányából, hanem időközben derült ki számára, hogy az íz és az illat nagyon sok más emlék előhívására alkalmas. Arra is hamar rájött, hogy nem tudnak interjúalanyaival úgy beszélni ételekről, hogy közben ne idézzenek fel borzalmakat. Utóbbinak azonban idő kellett.

 

Ugyanakkor kiemelte, hogy nagy felelősséggel jár egy ehhez hasonló kutatás. „Kutya kötelességének” érezte, hogy ha már elindult, akkor végig is menjen interjúalanyaival az emlékezés útján, a felidézett kellemetlen élményeken. Többször is felhívta alanyait pár nap elteltével, megkérdezni, hogy vannak, tudtak-e aludni az interjút követően. Másrészt ennek köszönhetően meg is erősödött. Úgy fogalmazott, hogy ezek az idős túlélők belső hősei, iránymutatói lettek.

 

 

 
Ami megrendítette azonban a történeteket hallgatva az az, hogy mennyire könnyen adaptálódnak egy idő után a gyűlölethez az emberek. Az elején lehet, csak azt mondják embertársukra, hogy rohadék. Aztán a negyedik napon már elhurcolják. Ilyenképp bizonyos idő elteltével a gyűlölet valósággá válik, és szerinte ez az, ami a könyvből egyértelműen kiderül.

 

A beszélgetés végén a meghívott és beszélgetőpartnere a zsidó konyha különlegességeiről beszélgettek. Király Kinga Júlia kiemelte, hogy bár a zsidókra gyakran aggatják rá azt a sztereotípiát, hogy gazdagok, mégis bizonyos ételeik elég szegényesek. Azt is elmondta, hogy bár vannak kulináris szabályaik, de mégis könnyen asszimilálódnak abba a környezetbe, amelyben élnek, és ez meg-meglátszik az ízvilágon is.

 

A beszélgetés végén erdélyi zsidó ételekbe kóstolhattak bele a jelenlevők. Eközben a szervezők a könyv otthoni ízlelését ajánlották.