Az erőszak csendjei és zajai




 

„– Nem ő volt. Én tettem. Megöltem a testvéremet.” (Szabadlábon)

 

Halott föld ez és annyira mégsem az – gondolnánk olvasás közben, hiszen dübörög az élet, zörren a fémpénz egy konzervdoboz alján, korog egy gyomor és megszólal az iskolacsengő Shrek Tímea 2019-ben megjelent első novelláskötetében. Nem, valóban nem halott, hiszen míg felbukkan az élet legapróbb jele is, teljes halálról nem beszélhetünk. A cím a temető földjét juttatja eszünkbe, azt a földet, amely halottainkat eltakarja. Építhető-e a múltra (akár történelmi, akár családi vonatkozásban) a jelen, mennyiben képes ellehetetleníteni ez az életet? Bár befolyásától képtelen szabadulni, a múlt erőteljesen kapaszkodik a jelenbe, mégis a Rózsák című novella pozitív kicsengésével kimondatik: jelenünk eredményesen is építhető a fájdalmas múltra, így is termékennyé válhat. A rózsák a temető halott földjén is nyílnak, abban a földben is, ami látszólag a leghalottabb.

 

Shrek Tímea önéletrajzi ihletettségű novelláskötete két olyan világot épít fel, amelyekben változó intenzitással, közvetetten vagy közvetlenül, de ő maga is helyet kap. A két világ az aktuális kárpátaljai viszonyokra, a munkahelyi eseményekre és a szerző családi múltjára épül, elhatárolódva egymástól térben és időben, illetve a fejezetcímek által is. A két fejezet között első olvasatra az egyetlen kapocs az azonos elbeszélő: a Kék sáv elbeszélője tanárként jelenik meg, általa megismerjük egy perifériára szorult társadalmi csoport történéseit, a Zöld sávban a családi múltján keresztül mint magánembert ismerjük meg. A köztük lévő kapcsolatok és összefüggések elbizonytalanítanak bennünket, amennyiben két ellentétes világot tételezünk.

 

Kék sáv a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola történeteit, tragédiáit beszéli el. Két nagy tér kerül egymás mellé, a városi környezet és a folyamatosan csak tábornak említett romatelep, amelyek között állandó a feszültség. A két területnek képzeletbeli határán áll az iskola, ezen keresztül a tanárok betekintést nyerhetnek a rettegett közösség életébe és amely átjáróként bizonyulhat(na) a roma gyerekek számára a másik, biztosabb egzisztenciát nyújtó világba – ez viszont mindig ellehetetlenül. Kitörésre nincs lehetőség, a telepről nincs szabadulás. A táborban mindennapos a verekedés (A szövetség), alkoholizálás és drogozás (Bevásárlás), megszokott a bántalmazás (A szövetség) és a gyilkosság (Koldusok). A telep a kezdetektől megfosztja tagjait az emberségtől, ezeknek a reménytelen helyzetből érkező gyerekeknek a történetei tárulnak elénk. A Kék sáv novellái már éreztetik két különböző világ jelenlétét, az első fejezetben azonban a telepen kívüli világ csak nyomokban érhető tetten…

 

A második fejezet, a Zöld sáv novellái az elbeszélőt mint telepen kívülit ismertetik meg, személyes történetei révén nyerünk betekintést a telepen kívüli társadalomba. Ezek a novellák sokkal zavarosabbak, emlékfoszlányszerűek, hiszen a múlt elbeszélése az emlékek töredékessége miatt csakis a teljesség igénye nélkül lehetséges. Az elbeszélő érzi is ezt, így nem törekszik sem az egységre, sem a követhetőségre, az olvasó képtelen kibogozni a családi kapcsolatok kusza fonalait. A Zöd sáv novellái által nem csak az egyes családtagok személyes történetei tárulnak elénk, a fejezet egy olyan történelmileg megterhelt időszakról értekezik, amely a térségre jellemző a II. világháború idején. Olvashatunk a hazatérő katonákról és a harcban átélt tragédiáikról (A 128-as dandár), a világháború után megszállt terület életéről, az elnyomásról (Tortúra), valamint a malenkij robot embertelen körülményeiről, ahová három nap helyett évekre elhurcoltak helybéli lakosokat (Tört krumpli paradicsommártással).

 

Halott föld ez szocionovellái olyan témakörökkel foglalkoznak amelyek egy adott közösség és korszak létezési körülményeit taglalják. A különböző, rövid nyomornovellák csak felvillantják az eseményeket, szembesítenek és már el is tűnnek, az egyes írások apró, véletlenszerű kattintások egy fényképezőgéppel: ebből ered a novellák szenvtelensége. Shrek Tímea nem ítélkezik, csupán szembesít, rámutat egy-egy jelenségre, eközben pedig érezzük, valami hiányzik, hogy a teljes képet nem ismerjük. A narrátor egyfajta résztvevő megfigyelő, aki a történések korlátozott megismerése és a teljes kép kialakíthatatlansága ellenére is próbálkozik megérteni és megértetni. Mások megértéséhez saját magam megértése szükséges, ez indokolja a második fejezet novelláinak önmegértő célzatát.

 

Kétségek között hagynak a novellák, az apró részletek, villanások torzóban hagyják az elénk táruló világot – és az értelmezést is. A gyors lezárások, az eltávolító elbeszélésmód, a szociografikus leírások talán épp azt próbálják erősíteni, amiről tulajdonképpen már mindannyian tudunk: a romákkal szembeni előítéleteink részleges információkon alapulnak, mégis hajlamosak vagyunk az ítélkezésre. A két fejezet tragikumai nem állnak annyira távol egymástól: a két világ nem ellentétet, hanem párhuzamot sejtet – ettől válik izgalmassá a kötet. „Mi” és „ők” egymás mellé helyezésével sűrít össze mindent és mindenkit a szerző, viszont ennek objektív értelemben vett hitelessége megkérdőjeleződik, hiszen az „ő” milyenségük csak a „mi” perspektívánk függvényében tételeződik fel. Mi az, amit képtelenek vagyunk meglátni abból kifolyólag, hogy saját nézőpontunktól elszakadni képtelenségnek bizonyul? Olvasás közben szorosan elhatárolódik a „mi” és az „ők”, a telepen élő romák sztereotip ábrázolása – még ha saját történeteiken keresztül is válnak azzá –, durva, karcos és egyszerű mondatokban, párbeszédekben, rövid jellemleírások révén válik megfoghatóvá. Shrek Tímea fokozatosan bontja le ezeket a sztereotípiákat a Zöld sáv világának tragikumai által. Első olvasatra ez kevésbé tűnik a határtalan erőszak világának: nyílt erőszakról ritkábban, de rejtettről, eltussoltról viszont annál inkább beszélhetünk. A Zöld sáv novelláiban az erőszakos cselekedetekről, eseményekről hallgat a család, jórészük csak évek múltán derülnek ki, amikor már semmi jelentőségük, de akadnak olyanok, amelyek nem is tűnnek erőszakosnak, mégis azok. Gondoljunk csak az orosz tisztasszonyra, aki miatt a nagyapának bajuszt kell hordania (Tört krumpli paradicsommártással), azokra a terrorelhárítókra, akik hatalmaskodnak a csendben tűrő népen (Tortúra), Zina nénire, aki lelkileg és fizikailag teszi tönkre albérlőjét, anélkül, hogy egy ujjal is hozzá érne (Zina néni), a buszon utazó fiúra, aki az elvonóra indult, papírjait pedig, amelyből kiderül, családtagjaira is rátámadt, takargatja az elbeszélő elől (11-482), a holttestre, amelyet szőnyegbe csomagoltak (Perzsaszőnyeg foltokkal).Zöld sáv erőszakos megnyilvánulásai kevésbé explicitek (kivétel a 82 rubel), takargatva, valahol nagyapa bajusza alatt, egy papírlapon vagy egy szőnyegbe burkolva, de rejtettségük nem zárja ki létezésüket.

 

Zöld sávban zajló események számunkra is megszokottabbak, közelibbek és ismertebbek, akár közvetlen környezetünk mindennapjaiból is, ezért kevésbé döbbentenek meg. Ennek ellenére tulajdonképpen ugyanaz történik mindkét világban, bár a saját nézőpontunktól való elszakadás lehetetlensége nem hagyja meglátni azt, amit ez a novelláskötet is teljes erővel próbálkozik felmutatni: az otthonosság nem mentesít az erőszak ténye alól, nem jelenthető ki, hogy a mi világunk kevésbé embertelen. A romák világa taszítónak és erőszakosnak tűnik, de vajon hogyan vélekednek ők rólunk? A mi világunkat talán legalább annyira tartanák erőszakosnak, mint amennyire mi ezt gondoljuk az övékéről.

 

Shrek Tímea Halott föld ez című novelláskötete az erőszak típusaira és a jogtalan ítéletalkotásra hívja fel figyelmünket, a történetek alapján válik érzékletessé a két világ közti különbség: míg ők „hangosan”, a következményektől nem félve élnek, mi „csendben”, eltussolva, a szőnyeg alá rejtve tesszük ugyanazt, de olyan halkan, hogy még mi magunk sem vesszük észre.

 

 

Shrek Tímea: Halott föld ez. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2019.