Az esti meséktől a megzenésített versekig – a Margó második napja




Hűsítse magát kortárs irodalommal! – ez az igen találó felirat állt az irodalomkedvelőket váró üres székekre helyezett papírlegyezőkön, melyeknek nagy hasznát ugyan nem vettük, de a gesztus mindenképp értékelendő volt. Sem a hőség, sem a hangulat nem adta alább a Margó Fesztivál második napján, amire újfent csak úgy özönlöttek az emberek. Nem véletlenül, hiszen az erős kezdést még erősebb folytatás követte. Vekerdy Tamás, Bodor Ádám és a megunhatatlan Háy-Beck páros társaságában tölthettem el a rendezvénysorozat csütörtöki napját.
 

Ha nem élvezettel olvasol, az nem ér semmit

Bármennyi könyv is vegye körül, egy gyerekből akkor lesz olvasó, ha meséltek neki – véli Vekerdy Tamás gyerekpszichológus, aki a Margó Extra vendége volt június 13-án délután. A válás témáját dolgozza fel újonnan megjelent könyvében (Válás – és ami körülötte van), így persze, hogy szóba került a beszélgetésen a jó válás, illetve az is, hogy a gyereknek mi a jobb: az, hogy a szülők együtt maradjanak akkor is, ha boldogtalanok vagy az, hogy elkezdjenek külön utakon járni, ám mégis együtt. Erre egy nagyon illusztris példát hozott fel Vekerdy az ismeretségi köréből. Igenis vannak olyan családok, akinél karácsonykor 17 ember ül le békében egy asztalhoz. Az elvált szülők és azok közös gyerekei, a szülők új partnerei, az új partnerektől született gyerekek és az új partnerek előző házasságból hozott csemeték is kényelmesen elférnek az ünnepi asztalnál.

 
 

 
Vekerdy Tamás Ott Anna kérdéseire válaszolgatott serényen, gyerekkorról, meghatározó olvasmányokról, hivatásválasztásról, kamaszos dackorszakról és a meseolvasás és mesehallgatás jelentőségéről.

 

Gyerekként a mesék által tanuljuk meg, hogy hogyan lehet saját belső képekkel és fantáziával egy történetben részt venni, ez pedig azért fontos, mert a belső képek készítése közben a gyerek elaborál, feszültséget és szorongást old – magyarázta a gyerekpszichológus, aki szerint a látott mese nem mese, csak a hallott az. Ugyanakkor a mese tanulsága olyan, mint a léggömbnek a gombostű.

 
A pszichológus felhívta a szülők figyelmét arra, hogy mennyivel jobbnak tartja a fejből való mesélést, mert ilyenkor a szülő igazán jelen van a történetben. Azt tanácsolta, előbb olvassák el maguknak a mesét, majd „sokkal rosszabbul, kisebb szókinccsel, össze-vissza keverve az eseményeket”, fejből kezdjenek el mesélni a gyereknek.

 
Az iskolai kötelező olvasmányokra is terelve a témát, Vekerdy nagy határozottsággal kijelentette: kötelező módon nem lehet örülni, és ha a gyerek nem élvezi azt, amit olvas, akkor semmi sem történik.

 

Utazás Bodorlandbe

Bodor Ádám, Kossuth-díjas erdélyi író és Szegő János, a Megvető Kiadó szerkesztője kártyázott a Margón. De nem unalmukban, sokkal inkább azért, hogy a hallgatóság ilyen izgalmas módon látogassa meg Bodorlandet, vagyis az író műveiben központi szerephez jutó helyszíneket. Szegő nagyon ötletesen cetlikre írt helyneveket, melyekből felváltva húztak. Bodor dolga az volt, hogy meséljen ezekről a helyszínekről, földrajzi helyekről lehetőleg minél részletesebben, bár ez eléggé bosszantotta, hiszen elmondása szerint egyikről se tud „eleget” ahhoz, hogy kielégítő választ tudjon adni. Persze ez egyáltalán nem volt így! „Egyik kérdés kellemetlenebb a másiknál, ilyen lesz az összes most már?” – tette fel hangosan a kérdést Bodor, amit képtelenség volt nem megmosolyogni.

 
 

 
Bejártuk általa a kolozsvári Majális utcát, ahol az író felnőtt, de ott voltunk a hazaáruló cselekedettel megvádolt, az államvédelmi szerv fogságába esett Bodorral is ugyanezen a helyszínen. A környéket a Szekuritáté kisajátította, a házakat államosította, így idővel nekik költözniük kellett.

 
Mesélt Budapestről is, ahol már évtizedek óta él, ám számára ez mégsem az élmények forrása. Bár egy elképesztően szép város, aminek lakói sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy milyen csoda helyen élnek, földrajzilag és társadalmilag sem jelent neki semmiféle művészi inspirációt a főváros. „Nem az én világom…” – fogalmazta meg igen lényegre törően válaszát.

 
Bodor most megjelent Sehol című könyvéből Szikszai Rémusz színművész olvasott fel egy részletet.

 

A találkozás, ami valahol meg volt írva

Különleges csemege volt irodalom- és könnyűzene- kedvelőknek a Háy come Beck verses, dalos, novellás műsor, amiben Háy János író, költő és Beck Zoltán, a 30Y frontembere nyűgözte le a közönséget. Maga a felállás, egy néhány évvel ezelőtti nagy fotózásos „egymásratalálás” eredménye, amikor is eldőlt, hogy ennek a két embernek igenis van dolga (még) egymással. Ekkor hozták létre a szépirodalom és a popkultúra határait feszegető, felolvasós, zenés műsorukat, ami a Margó második napját zárta.

 
 

 
Azt, hogy Háy remekül ír, már tudtuk, de azt, hogy jól játszik gitáron és képes egy dorombot is megszólaltatni, már kevesebben tudják. A 30Y frontember pedig akkora élvezettel hallgatta Háy 2003-ban megjelent, életkép-novellákat tartalmazó, A bogyósgyümölcskertész fia című kötetéből kiragadott részletét, hogy látni lehetett a zenészen, ő bizony nem „kötelességből”, hanem élvezetből olvas Háy-műveket. És ha már nyár és kánikula, a szerző egy trabantos család balatoni élményeit végigkísérő történetet olvasott fel, amin olyan jóízűen lehetett nevetni, hogy attól az ember könnye is kicsordult.

 
 
 
fotók: a Margó Feszt facebook oldala