Az Opus folyóirat bemutatkozásáról és Jancsó Miklós kötetbemutatójáról




Az idei Kolozsvári Magyar Napok irodalmi programjaiban hangsúlyt fektettek a különböző határon túli magyar irodalmi közegek bemutatására, a hozzuk kapcsolódó folyóiratoknak és szerzőknek teret adva. A szlovákiai Opus folyóiratot 2008-ban indították, jelenleg Hizsnyai Zoltán a főszerkesztő, akinek társaságában Vida Gergely, a folyóirat másik szerkesztője és Barak László költő mutatták be a folyóiratot és a szlovákiai magyar irodalmat Karácsonyi Zsolt moderálásával. A Szlovákiai Magyar Írószövetség a kétezres évek elején indult, de jogutódja a kommunizmus alatt működő írószövetségnek, így folytatja a hagyományt.
 
 
14081110_1100161720065911_1013022226_n
 
A beszélgetés során kiderült, hogy a szlovákiai lapkultúra aránytalan az erdélyivel összehasonlítva: míg Erdélyben kilenc szépirodalmi lap működik, addig a felvidéken az írószövetség lapja olvasható, az Irodalmi Szemle, ami mellett az Opus, a kilencvenes évek elején indult Kalligram folyóirat és a Partitúra irodalomelméleti kiadvány áll az olvasóközönség rendelkezésére. Az Opus folyóirat kéthavi megjelenéssel, száz oldalban kínál szépirodalmi, kritikai, elméleti és könyvajánló rovatokat az irodalomfogyasztóknak, hangsúlyt fektetve (és ezáltal kockázatot vállalva) a fiatal irodalmároknak publikációs felületet biztosítására. A szerkesztők újszerűségre és nyitottságra törekszenek, külön rovatot szentelnek például a popkultúra köré szerveződő jelenségek kritikai értelmezésére, melynek H. Nagy Péter a rovatvezetője, aki egy popkultúrát kutató csoport létrehozója és vezetője. A kockázatot nemcsak a lap szerkesztésében vállalják, sok fiatal szerzővel foglalkoznak, műhelyeket, workshopokat, irodalmi táborokat szerveznek számukra, pályázatokat írnak ki, és publikálási felületeket biztosítanak számukra. Ezek a találkozások legjobb esetben szoros barátságokká alakulnak át, így folytatva tovább a közös munkát.
 
 
14111740_1100161713399245_2051745511_n
 
A folyóirat bemutatását követően, az előretekintés után a múltbanézés következett, Jancsó Miklós új könyve kapcsán. Volt egyszer egy Kolozsvár. Vidám-szomorú útikalauz elmúlt idők színészeiről, polgárairól, kocsmáiról és sok más érdekességről. A könyvet Jancsó András szerkesztő mutatta be, aki elsősorban a műfajiság besorolását fejtegette, ami kérdéseket vethet fel az irodalomtudósok számára: önéletrajz? családtörténet? színháztörténet? korrajz? kocsmatörténet? anekdotagyűjtemény? memoár? Mindezek felismerhetőek a színészből lett író könyvében, aki életfeladatának tekinti a színházról írást, mivel a személyes kontaktus lehetőséget ad egy másfajta, bensőséges perspektíva nyitására, a függöny mögötti és az öltözőkből, kocsmapult mellől kiszűrődő titkok megmutatására.
 
 
14111593_1100161473399269_1640273748_n
 
A könyvbemutatón összegyűlt nagyszámú közönség főként a szerzővel volt egykorú, a felolvasás és anekdoták mesélése során érezhető volt, hogy a közös tudásséma, a kollektív emlékezet gerjeszti a Bulgakov teraszán a hangulatot. A közös színházi tapasztalatok, terek, történelmi korszak és az emberek ismerete összekötötte a hallgatóságot, de a fiatal generáció sem érezhette kirekesztettnek magát, mivel az elmesélt anekdoták tapasztalatiság nélkül is befogadhatóak voltak. Majd a beszélgetés végén színházba illő vastapssal köszönték meg Jancsó Miklósnak, hogy összeállította ezt a lenyomatot, amely nemcsak a nagy színészekről, hanem a kis hétköznapi emberekről (portásokról, fodrászokról, öltöztetőkről, ügyelőkről) is emléket állít.
 
 
14054837_1100045226744227_854342535_n
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter