Az utolsó Jedik, avagy egy mítosz vége




Ez nem úgy végződik majd, ahogy elképzelted, mondja az öreg Luke Skywalker a fiatal Reynek Ahch-To szigetén. És tényleg nem úgy végződik. De nem is kezdődik úgy.

 

Igen, a Csillagok háborúja nyolcadik részéről van szó. Az utolsó Jedik, így az „alcím”. Írta és rendezte Rian Johnson. Akinek a Looper – A jövő gyilkosát köszönhetjük, például. Meg a Beépülve című filmet. Meg a Totál szívás (Breaking Bad) pár epizódját. És aki szemmel láthatóan szabad kezet kapott a Disneytől, hogy végrehajtsa a nagy reformot a kissé porosnak minősített régi filmes mítoszon, melynek angol neve Star Wars. Johnson megtette azt, amit J. J. Abrahams az Az ébredő Erő rendezésekor nem akart vagy még nem tudott megtenni, mert nem engedték meg neki. Demitizálta a Lucas-féle univerzumot. Ha még emlékszik valaki a hetedik rész egyik revelációjára: a fiatal Rey (Daisy Ridley) rádöbben, hogy a Jedik nem valami mitikus alakok, hanem igazán élő lények. A nyolcadik részben viszont arra kényszerül rádöbbenni, hogy még csak hősök sem. Az öreg Luke Skywalker (Mark Hamill) valami olyasmiről beszél neki a puszta szigeten, miközben egy sziklára kitehénkedett tőgyes lény kék tejét feji (akit érdekel a link, nézze meg az első, vagyis a negyedik részt, ahol Beru néniék otthonában szintén kék tejet fogyaszt a nagyon fiatal Luke), hogy az egész Jedi-dolog a hübriszben gyökerezett, illúzió volt azt hinni, hogy bármit is megmenthetnek satöbbi. Ja és az Erő sem igazán az, ami. És nem is arra való, hogy kaszaboljuk egymást. Szóval a rezignált vén Jedi lerántja a mitikus leplet önmagáról és az általa képviselt krédóról. A film egyik utolsó képsorán látható, amint a Jedi köpenye/leple elszáll a szélben. Nos, lehet ezt leleménynek, haladásnak, izgalmas fordulatnak tekinteni, érzésem szerint viszont inkább lehangoló.

 

Amúgy a film nagy vonalakban Az ébredő Erőt követő A Birodalom visszavág. Jön a nagyon erős Első Rend, jó nagy csapásokat mér az öreg Leia Organa (a Carrie Fisher által alakított Leia hercegnő, hát persze) vezette Ellenállás csapataira. A fiatal Rey elmegy a nehezen kimondható nevű szigetre, hogy visszahívja az önkéntes száműzetésbe vonult öreg Luke Skywalkert, majdnem úgy, ahogy annak idején a fiatal Luke Skywalker elment a Dagobah-rendszerbe, hogy találkozzon a szintén önkéntes száműzetésbe vonult Yoda mesterrel. A másik oldalon ott van az öreg Snoke legfőbb vezér (Andy Serkis + CGI) és a fiatal Kylo Ren (Adam Driver) kettőse, amely távolról emlékeztet az Uralkodó és Darth Vader viszonyára. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Egy adott ponton Snoke vezér ezt mondja a tanítványának: Te nem vagy Vader. Egy gyerek vagy, aki maszkot visel. Mire az ifjú Ren összetöri a Darth Vaderére emlékeztető sisakot. Nos, azon túl, hogy érzésem szerint Adam Driver teljes mértékben alkalmatlan Darth Vader utódjának alakítására (akkor is, ha a derék Han Solo az apukája, a derék Leia hercegnő meg az anyukája), van ebben az új trilógiában valami, ami nagyon hiányzik. Mégpedig a Gonosz. Annak idején George Lucas és csapata megteremtette a filmtörténet egyik legsötétebb gonoszát, akit Darth Vadernek hívtak. Persze, már akkor tudni lehetett, hogy egy ilyen gonosz lény nem élhet százegyig. A klasszikus dramaturgia szabályai szerint meg kellett halnia. Meg is halt. Egy ideig az Uralkodó igyekezett pótolni az általa hagyott űrt, annál is inkább, mert a második trilógiában maga Vader még fiatal volt és Anakin Skywalkernek hívták. Mostanra azonban a Star Wars-univerzum gyakorlatilag gonosz nélkül maradt. Persze, ott van Snoke, akit ebben a részben ér a gyászos vég, meg vannak kisebb gonoszok. De igazán gonosz, akinek a jöttére (de már a közelgő lélegzetvételére is) kirázta a nézőt a hideg, ilyen nincs. Ez a Kylo Ren, ez egy vicc. Hiába uralkodik el a fél galaxis fölött. Egyszerűen nem hiszünk neki. Túl hisztis, túl szeszélyes, túl csapongó. Ha nagyon nem akarok píszí lenni, azt mondom: nőies.

 
 

 

A hasonlóságokra visszatérve: a lázadók egy Crait nevű bolygóra menekülnek, amelyet fehér só borít. Pont úgy, mint annak idején a Hoth bolygót a hó. És itt is megjelennek a birodalmi lépegetők, hogy szénné égessék az Ellenállás maradékát. És a rajongók biztos további hasonlóságokat is fognak találni. Bár ezek az összecsengések inkább formálisak. Lényegében ez a film egy csodaköpenyétől megfosztott, egyre realisztikusabbá váló világot tár elénk. Persze, hókuszpókusz meg fura fejű/testű idegen lények itt is vannak. De már inkább a másság jegyében, mint a mese kellékeiként. Ide vág egy frissen feltűnő mellékszereplő hátán behozott aspektus is: Finn (John Boyega), a korábbi részből már ismerős szökött és átállt birodalmi rohamosztagos nagyon buta dramaturgiai körülmények között összefut egy Rose Tico (Kelly Marie Tran) nevű ázsiai lánnyal. (Hogy kellő mennyiségű keleti nő is szerepeljen a filmben, természetesen.) Finn és Rose elmennek egy Canto Bight nevű városba, ahol egy kaszinóból össze kell szedniük egy kódfejtőt. Azon túl, hogy a kaszinójelenetek emlékeztetnek a Mos Eisley-beli csehó hasonló képsoraira, és azon túl, hogy itt lép a képbe az epizód legszerethetőbb új figurája, a kódfejtő helyett beszerzett tolvaj (és áruló), a Benicio del Toro által alakított DJ (mondjuk, ezen a néven nem gondolkodtak túl sokat az illetékesek), van itt egy elég rosszízűen elsütött újítás. Rose szegény. Amivel persze nincs baj: Rey is szegény volt, és Han Solo sem épp krőzusként mutatkozott be. De nem is ez a lényeg. A Star Wars-univerzumnak nincs gazdaságtana. Soha egyetlen szó sem hangzott el arról, hogy szegénynek lenni rossz, gazdagnak lenni meg még rosszabb. Ebben a részben ezt is felülírják az alkotók: itt elhangzik az, hogy a gazdagok gonoszok, és bezzeg a szegények… Az már csak hab a tortán, hogy az osztálykülönbségeket felvezető kis ázsiai lány egyben harcos állatvédő is. Itt már szó nincs a Csillagok háborújáról. Ez a 21. század haladó trendjeinek leképezése.

 

Azért nem rossz film ez Az utolsó Jedik. Lehet izgulni, van lézerkardos harc, meg jó öreg űrharcok is. És ott vannak a régóta ismert csillagháborús kabalafigurák: Csubakka, R2-D2, C-3PO, Yoda, aztán persze Leia hercegnő meg Luke Skywalker. (Igaz, ők vagy meghalnak, vagy irtó szerencsétlenül írták meg a szerepüket.) Az ifjúság azonban lassan átveszi az uralmat. Amivel önmagában semmi baj nincsen. A legöregebb Jedi is meghal egyszer. Némi gond az iránnyal van. Úgy tűnik, a mitikus kornak vége. És jön a történelem, a maga helyenként abszurd kisrealizmusával.

 

 

 

Star Wars: Az utolsó Jedik (Stars Wars: The Last Jedi), amerikai, 152 perc, 2017. Rendező és forgatókönyvíró: Rian Johnson. Operatőr: Steve Yedlin. Zene: John Williams. Vágó: Bob Ducsay. Szereplők: Mark Hamill, Carrie Fisher, Daisy Ridley, Adam Driver, John Boyega, Oscar Isaac, Laura Dern, Lupita Nyong’o, Andy Serkis, Benicio Del Toro.